1. sorszámú pályamű: (Nagy Júlia, Mészáros Nóra és Font Iza Mester: Pethő László)

Nagykovácsi Nagyboldogasszony Római Katolikus Templom bővítése

Koncepciónk fő motivációja az arra való törekvés, hogy amikor igény van rá, a közösség együtt is jelen lehessen egy-egy szertartáson. Egyértelmű, hogy a barokk templom jelenlegi kialakítása nem alkalmas ekkora embertömeg befogadására. Ha pedig ez bent nem lehetséges, akkor tegyük lehetővé odakint! Amikor 400 fős misét tartanak, legyen a gyülekezet minden tagja kint, senki ne rekedjen – belül. Ezért a templomot „kifordítjuk”, s így maga a kint válik bentté, a kert pedig templommá. A műemlék épület háta mögötti kertrész elegendő méretű ahhoz, hogy ott négyszáz férőhelyet elhelyezzünk. (Amennyiben valaki mégsem szeretne a kitettebb külsőben lenni, a templom hajójában követheti a benti hangszórók által közvetített liturgikus eseményeket.)

Kifordított kert-templomunk nem csupán kültéri misézési lehetőség. A kifordítással felfogásunk szerint valójában az egész kert szakrális térré válik, amelynek különböző terei különböző liturgikus tevékenységeknek adhatnak helyet. A kifordítás pedig valójában a templom, mint a végtelen barokk organizmus kiterjesztése, és a barokkban gyökerező Deleuz-i „redő” (fold) tovább hajtogatása. 

A barokk templombelső következő héja az a „téglaszőnyeg” által definiált külső térfolyam, amely a kert burkolt részeként jelenik meg. Ez a szőnyeg kezeli a templom külső ajtóinak a talajhoz viszonyított síkbeli különbségeit, valamint finom átmenetet képez a mesterséges és természetes világ között. Funkcionálisan pedig alkalmassá teszi a kertet az esős időben való használatra is. Azokon a részeken, ahová nem ér el a szőnyeg, meghagyjuk a kert mostani állapotát, csupán helyenként rendezzük a növényzetet, helyenként pedig új fajokkal kiegészítjük azt.

A kert-templom „oszlopai” a több száz éves Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) faóriások, de a növendék fácskákat is megtartjuk a keleti oldalkertben. A szabad ég alatti liturgikus térben mindegyik fának szerepet és funkciót szánunk. Van köztük „kapuzat”, „támpillér”, „kápolna”, de van olyan fa is, aki „imatárs”, „prédikátor” vagy a „szenteltvíz tartó őrzője”. A leendő kerti miséző tér nyugati végpontján, az oltár ellenpontjában, lényegében az egész kert-templom építés első lépéseként, elültetnénk egy újabb Nagylevelű hársat. A plébániakert téglafala mellett húzódó cserjékhez a Magyarországon őshonos Kis meténg (Vinca minor, Virgin flower) csoportjait ültetnék; ez az apró-virágos faj Szűz Mária egyik virág attribútuma, kék színe miatt.

A kert-templom bútorai, a belső, kelheimi mészkő hangulatának tovább viteleként és a tégla-szőnyeg folytatásaként téglából készülnek. Kivéve az új oltárt, amelyet egyetlen vörös mészkő tömbből képzelünk el. A hátsó, 400 ülőhelyes miséző tér padjai fűthetőek. Az ülések fűtésével biztosítani tudjuk azt a komfortélményt, amellyel egy kültéri szertartás is élvezhetővé válik, még hidegebb idő esetén is. A templombelsőbe is új padokat terveztünk mai formavilággal. Így a mostanihoz képest többen leülhetnek majd: a főhajóban 182 fő, a karzaton pedig további 50 fő. Javasoljuk továbbá az oratóriumok felújítását és megnyitását a közösség számára. Az új benti üléseket szintén fűthetőre terveztük, továbbá bent térdeplő és könyvtartó is tartozik a padokhoz.

Úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi templomkertben, amely a szomszédos plébánia kerttel szerves kapcsolatban áll, rengeteg, még szunnyadó lehetőség van. Ennek a potenciálnak a kiaknázásával a gyülekezet komoly értékkel gyarapodna és temploma a kívánt mértékben bővülne, miközben a beavatkozás építészeti és anyagi vonzata belátható, arányos maradna.

Font Izolda, Nagy Júlia, Mészáros Nóra, Pethő László