Nagykovácsi Nagyboldogasszony Római Katolikus Templom Története

Bevezető

1254-ben, egy birtokadományozó levélben említik először a középkori Kowachy-t, melynek templomáról nem tudunk biztosat. Eddig egyetlen feljegyzést találtak róla, egy 1711. május 19-én kelt összeírásban: „a falutól nem messze kis templom romjai vannak…”
A középkori települést 1529 őszén feldúlták a törökök. 1570-ben az akkori összeírás szerint a még álló nyolc parasztház közül már csak háromban laktak. Az 1690-es adójegyzékben már meg sem említik. A törökök kiűzése után a lakatlan völgybe a terület tulajdonosa, Wattay Pál, németeket telepített. Az első telepesek 1700-ban jelentek meg, az utolsók 1760 körül érkezhettek.
Az újratelepült falu 1715-ig a pilisvörösvári plébánia leányegyháza volt. „A lakóknak nincs se templomuk, se papjuk, hanem vagy Budára, de többnyire Vörösvárra mennek templomba.” – Így jellemzi az akkori falu lakóinak templomba járási lehetőségeit az 1711-ben kelt összeírás.
Az új település 1715-ben kapott saját papot, egy benedekrendi szerzetes, Michael Forstinger (1715–1720) személyében. Ő kezdetben Budajenőről járt át, és tartott szentmiséket, keresztelt, esketett, bizonyára egy szükségtemplomban, melynek helyére csupán feltevések vannak: a Mária-oszlop helye vagy az akkori temető, azaz a mai templom kertje.

A templom építése

A nagykovácsi plébániatemplom 1742  és 1746 között épült. Alapkövét 1742. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén helyezte el Michael Markus bicskei esperes. A templomépítés fő mozgatói Simon Pelzl plébános és Peter Pitz községi bíró voltak. Bátorságuknak, szorgalmuknak, tettrekészségüknek köszönhető, hogy a templomépítés röviddel az 1739-es pestisjárvány után megkezdődhetett. Kovácsiban nehéz feladat volt a templomépítés, mert itt nem volt patronáló földesúr, akit templomépítésre lehetett volna kötelezni. A község földesura  nem katolikus, hanem református volt, így a templomépítés terheinek nagyobb részét maguknak a telepeseknek kellett vállalni, és a templomot saját erőből felépíteni. A költségeket részben a veszprémi megyéspüspök, Padányi Bíró Márton fedezte, Wattay és veje, Királyfalvy Roth Tamás földbirtokos, fát és követ adtak. Az építkezést 1743 május 4-én kezdték meg. A munkálatokban tevékenyen részt vettek a hívek, fuvaroztak és az építésben segítettek.” (Greszl Ferenc: Grosskowatscher Heimatbuch) )
A templom költségeiről Padányi Bíró Márton veszprémi püspök is gondoskodott, de az 1764. évi canonica visitatio kiemeli, hogy a helység református birtokosai, Wattay Pál és királyfalvi Roht Tamás épületanyagokkal segítették az építkezést.” (Dercsényi Dezső: Pest megye műemlékei)
1746 őszére készült el a temető közepén a barokk istenháza. Kapujának zárókövére évszámot és lombos fát, záróívére kronosztichont véstek:

COETVS KOVACSIENSIS PERPETVO
1746
MARIAE HONORI EXTRVXIT AEDES ISTAS

A KOVÁCSI KÖZÖSSÉG MÁRIA ÖRÖK TISZTELETÉRE EMELTE EZT A TEMPLOMOT
DIE KOWATSCHER GEMEINDE ERHOB DIESES HEILIGTUM ZUR EWIGEN EHRE MARIENS

A kronosztichon jelentése: 1529-ben pusztították el a törökök Kovácsit, rombolták le az imádság házát, de 217 év után sikerült újat emelni.

1746 –1946

Az elkészült templomépületet 1746. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén szentelték fel. A szertartást püspöki meghatalmazással Michael Markus, a budai kerület esperese, zsámbéki plébános vezette. Részt vettek a szentelésen a vörösvári, a solymári plébános, a templomépítő helybeli plébános Josef Pelzl (1735–1770), valamint a hívek Kovács-ból és a szomszéd községekből. Az ünnepi szentbeszédet Thomas Hestner vízivárosi ferences páter mondta. Örömünnep volt ez a nap a 700 főnyi közösség számára, mert végre, az első telepesek megjelenése után 46 évvel, méltó, szép templomban gyűlhettek össze Isten dicsőítésére. Nem sejthették, hogy utódaikat éppen 200 év múlva kényszerítik majd otthonuk, templomuk elhagyására. A templomépítő Josef Pelzl plébános, négyévnyi megszakítással, haláláig (1770) Kovács lelkipásztora maradt. Végakarata szerint az általa épített templom Nepomuk-oltára előtt helyezték nyugalomra. Emlékét a szentély jobboldali falpillérén márványtábla őrzi.
A templom berendezése fokozatosan készült el. 1747-ben állították fel a szószéket, 1754-ben a főoltárt, és 1761-ben a két mellékoltárt. Ezekből az időkből való a keresztelőkút is. 1761-ben épült a templomkert kőkerítése (melyet 2010 tavaszán, a templom előtti tér rendezési munkáinak részeként lebontottak és újra raktak).
A homlokzati fülkébe 1754-ben állították a homokkőből készült Szeplőtelen Fogantatás szobrot.
Ugyanebben az évben szentelték fel azt a 74 kg súlyú harangot, amelyet Pelzl plébános még a templomépítés előtt öntetett. 1764-ben újabb két harangot öntettek, a nagyobbikat (290 kg) Szűz Mária, a kisebbiket (190 kg) Nepomuki Szent János tiszteletére. Mindkettőt ebben az évben szentelte fel a veszprémi püspök. (Az első világháború alatt ezeket a harangokat elvitték és beöntötték.)
1813-ban került sor az első nagyobb javításra, egy földrengés után, Csereney József Benedek plébános (1808–1847) ideje alatt. Ekkor helyreállították a boltozatot, a tetőzetet és a főoltárt. Levették a főoltár Szeplőtelen Fogantatás domborművét, és ennek helyére tették Tiziano Assuntájának biedermayer változatát, a Mária mennybevételét ábrázoló festményt.

*

1853-ban, mivel a hívek száma nőtt, Franz Weber plébános (1847–1879) ideje alatt megnövelték a használható területet: emeletet húztak a sekrestyére és az oratóriumra. A sekrestye fölötti tér lett a férfiak, az oratórium fölötti a legények helye.
1863-ban öntettek egy harangot Szt. Miklós tiszteletére, ennek neve „Wandlungs-Glocke” – „átváltozási” harang – volt. Ezt 1934-ben, repedten, átvette Szlezák József harangöntő.

*

1880 körül, Josef Burger plébánossága (1879 – 1890) alatt öntettek még egy harangot, egy 78 kg súlyút, Mária Magdolna tiszteletére, melyet 1928-ban átöntettek. Ez a harang máig megvan.
A templomnak a 18. szd-ban már volt orgonája. A jelenlegi orgonát Országh Sándor orgonaépítővel építtették, 1881-ben. (Ezt az orgonát 2012-ben az egyházközség Varga László orgonaépítővel restauráltatta.

*

1900-ban nagyfelújítást végeztettek Angeli Márton (1890–1908) plébános ideje alatt. A falakra és a mennyezetre díszítéseket, a szentély diadalívére és két oldalfalára jeleneteket festettek. (A diadalívre a Szent Korona felajánlását Szűz Máriának, a szentély oldalfalaira Jézust kovácsi gyerekek között és kovácsi Mária-lányokat). Ebben az évben márványtáblát helyeztek a szentély baloldali falára, a magyarországi kereszténység 900 éves jubileuma emlékére.
Valószínűleg ebből az időből való a Lourdes-i Szűzanya szobra, valamint a Jézus szíve, a Szent József, a Mária szíve, a Szent Erzsébet és a Szent Antal szobor.

*

1908 őszén, Felber Géza plébános (1908–1936)  idejében a templom tetőzetét zsindelyről palára cserélték.
A keresztút stációinak képeit Bayer János kereskedő és felesége, Wéber Katalin ajándékozták a templomnak 1915-ben.
1917- és 18-ban háborús célokra lefoglalták az 1700-as évekből származó három harangot.
A Historia Domus szerint 1918. jún.11-én „Az orgona horganysípjait is elvitték. Pótlásukra a Rieger orgonagyártól alumíniumsípok lettek megrendelve.
A 20-as években villámcsapástól megsérült a templomtorony csúcsa, melyet ezután leszereltek, így a torony az eredetinél alacsonyabb lett.
A háborúban elvitt harangok helyett 1928-ban öntettek egy 354 kg-os harangot, de ez is három elődje sorsára jutott: 1944 aug.10-én háborús célra lefoglalták. „Két szerelő a toronyban összetörte és darabonként ledobálták. Felirata volt: Isten dicsőségére, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére, a nagy világháborúban elesett nagykovácsi hősök emlékére…” (Historia Domus). 1928-ban szerelték fel a 45 kg súlyú lélekharangot, ez máig megvan. 1934-ben öntettek utoljára harangot, Szent Flórián tiszteletére, egy 145 kg súlyút, a hívek adományaiból, amely szintén megvan.
1930-ban bevezették a villanyt a templomba (és a plébánia épületébe is).
1934-ben a templomboltozat repedezni kezdett. Szakértői vizsgálat megállapította, hogy a hátsó rész (a főhajó szentély felé eső utolsó két métere, a szentély és az oldalsó épületek) alapozása nem volt megfelelő, a teherbíró szint felett kezdődött. Ekkor ezt a részt a teherbíró talajig megfelelően alapozták, és a szakértők tanácsára a templom belsejében a boltívek vállvonalaiban 3x2 db ellencsavaros vonóvasat helyeztek el. Ekkor szereltek ereszcsatornát a