Nagykovácsi Nagyboldogasszony Római Katolikus Templom Története
Bevezető
1254-ben, egy birtokadományozó levélben említik először a középkori Kowachy-t, melynek templomáról nem tudunk biztosat. Eddig egyetlen feljegyzést találtak róla, egy 1711. május 19-én kelt összeírásban: „a falutól nem messze kis templom romjai vannak…”
A középkori települést 1529 őszén feldúlták a törökök. 1570-ben az akkori összeírás szerint a még álló nyolc parasztház közül már csak háromban laktak. Az 1690-es adójegyzékben már meg sem említik. A törökök kiűzése után a lakatlan völgybe a terület tulajdonosa, Wattay Pál, németeket telepített. Az első telepesek 1700-ban jelentek meg, az utolsók 1760 körül érkezhettek.
Az újratelepült falu 1715-ig a pilisvörösvári plébánia leányegyháza volt. „A lakóknak nincs se templomuk, se papjuk, hanem vagy Budára, de többnyire Vörösvárra mennek templomba.” – Így jellemzi az akkori falu lakóinak templomba járási lehetőségeit az 1711-ben kelt összeírás.
Az új település 1715-ben kapott saját papot, egy benedekrendi szerzetes, Michael Forstinger (1715–1720) személyében. Ő kezdetben Budajenőről járt át, és tartott szentmiséket, keresztelt, esketett, bizonyára egy szükségtemplomban, melynek helyére csupán feltevések vannak: a Mária-oszlop helye vagy az akkori temető, azaz a mai templom kertje.
A templom építése
„A nagykovácsi plébániatemplom 1742 és 1746 között épült. Alapkövét 1742. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén helyezte el Michael Markus bicskei esperes. A templomépítés fő mozgatói Simon Pelzl plébános és Peter Pitz községi bíró voltak. Bátorságuknak, szorgalmuknak, tettrekészségüknek köszönhető, hogy a templomépítés röviddel az 1739-es pestisjárvány után megkezdődhetett. Kovácsiban nehéz feladat volt a templomépítés, mert itt nem volt patronáló földesúr, akit templomépítésre lehetett volna kötelezni. A község földesura nem katolikus, hanem református volt, így a templomépítés terheinek nagyobb részét maguknak a telepeseknek kellett vállalni, és a templomot saját erőből felépíteni. A költségeket részben a veszprémi megyéspüspök, Padányi Bíró Márton fedezte, Wattay és veje, Királyfalvy Roth Tamás földbirtokos, fát és követ adtak. Az építkezést 1743 május 4-én kezdték meg. A munkálatokban tevékenyen részt vettek a hívek, fuvaroztak és az építésben segítettek.” (Greszl Ferenc: Grosskowatscher Heimatbuch) )
„A templom költségeiről Padányi Bíró Márton veszprémi püspök is gondoskodott, de az 1764. évi canonica visitatio kiemeli, hogy a helység református birtokosai, Wattay Pál és királyfalvi Roht Tamás épületanyagokkal segítették az építkezést.” (Dercsényi Dezső: Pest megye műemlékei)
1746 őszére készült el a temető közepén a barokk istenháza. Kapujának zárókövére évszámot és lombos fát, záróívére kronosztichont véstek:
COETVS KOVACSIENSIS PERPETVO
1746
MARIAE HONORI EXTRVXIT AEDES ISTAS
A KOVÁCSI KÖZÖSSÉG MÁRIA ÖRÖK TISZTELETÉRE EMELTE EZT A TEMPLOMOT
DIE KOWATSCHER GEMEINDE ERHOB DIESES HEILIGTUM ZUR EWIGEN EHRE MARIENS
A kronosztichon jelentése: 1529-ben pusztították el a törökök Kovácsit, rombolták le az imádság házát, de 217 év után sikerült újat emelni.
1746 –1946
Az elkészült templomépületet 1746. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén szentelték fel. A szertartást püspöki meghatalmazással Michael Markus, a budai kerület esperese, zsámbéki plébános vezette. Részt vettek a szentelésen a vörösvári, a solymári plébános, a templomépítő helybeli plébános Josef Pelzl (1735–1770), valamint a hívek Kovács-ból és a szomszéd községekből. Az ünnepi szentbeszédet Thomas Hestner vízivárosi ferences páter mondta. Örömünnep volt ez a nap a 700 főnyi közösség számára, mert végre, az első telepesek megjelenése után 46 évvel, méltó, szép templomban gyűlhettek össze Isten dicsőítésére. Nem sejthették, hogy utódaikat éppen 200 év múlva kényszerítik majd otthonuk, templomuk elhagyására. A templomépítő Josef Pelzl plébános, négyévnyi megszakítással, haláláig (1770) Kovács lelkipásztora maradt. Végakarata szerint az általa épített templom Nepomuk-oltára előtt helyezték nyugalomra. Emlékét a szentély jobboldali falpillérén márványtábla őrzi.
A templom berendezése fokozatosan készült el. 1747-ben állították fel a szószéket, 1754-ben a főoltárt, és 1761-ben a két mellékoltárt. Ezekből az időkből való a keresztelőkút is. 1761-ben épült a templomkert kőkerítése (melyet 2010 tavaszán, a templom előtti tér rendezési munkáinak részeként lebontottak és újra raktak).
A homlokzati fülkébe 1754-ben állították a homokkőből készült Szeplőtelen Fogantatás szobrot.
Ugyanebben az évben szentelték fel azt a 74 kg súlyú harangot, amelyet Pelzl plébános még a templomépítés előtt öntetett. 1764-ben újabb két harangot öntettek, a nagyobbikat (290 kg) Szűz Mária, a kisebbiket (190 kg) Nepomuki Szent János tiszteletére. Mindkettőt ebben az évben szentelte fel a veszprémi püspök. (Az első világháború alatt ezeket a harangokat elvitték és beöntötték.)
1813-ban került sor az első nagyobb javításra, egy földrengés után, Csereney József Benedek plébános (1808–1847) ideje alatt. Ekkor helyreállították a boltozatot, a tetőzetet és a főoltárt. Levették a főoltár Szeplőtelen Fogantatás domborművét, és ennek helyére tették Tiziano Assuntájának biedermayer változatát, a Mária mennybevételét ábrázoló festményt.
*
1853-ban, mivel a hívek száma nőtt, Franz Weber plébános (1847–1879) ideje alatt megnövelték a használható területet: emeletet húztak a sekrestyére és az oratóriumra. A sekrestye fölötti tér lett a férfiak, az oratórium fölötti a legények helye.
1863-ban öntettek egy harangot Szt. Miklós tiszteletére, ennek neve „Wandlungs-Glocke” – „átváltozási” harang – volt. Ezt 1934-ben, repedten, átvette Szlezák József harangöntő.
*
1880 körül, Josef Burger plébánossága (1879 – 1890) alatt öntettek még egy harangot, egy 78 kg súlyút, Mária Magdolna tiszteletére, melyet 1928-ban átöntettek. Ez a harang máig megvan.
A templomnak a 18. szd-ban már volt orgonája. A jelenlegi orgonát Országh Sándor orgonaépítővel építtették, 1881-ben. (Ezt az orgonát 2012-ben az egyházközség Varga László orgonaépítővel restauráltatta.
*
1900-ban nagyfelújítást végeztettek Angeli Márton (1890–1908) plébános ideje alatt. A falakra és a mennyezetre díszítéseket, a szentély diadalívére és két oldalfalára jeleneteket festettek. (A diadalívre a Szent Korona felajánlását Szűz Máriának, a szentély oldalfalaira Jézust kovácsi gyerekek között és kovácsi Mária-lányokat). Ebben az évben márványtáblát helyeztek a szentély baloldali falára, a magyarországi kereszténység 900 éves jubileuma emlékére.
Valószínűleg ebből az időből való a Lourdes-i Szűzanya szobra, valamint a Jézus szíve, a Szent József, a Mária szíve, a Szent Erzsébet és a Szent Antal szobor.
*
1908 őszén, Felber Géza plébános (1908–1936) idejében a templom tetőzetét zsindelyről palára cserélték.
A keresztút stációinak képeit Bayer János kereskedő és felesége, Wéber Katalin ajándékozták a templomnak 1915-ben.
1917- és 18-ban háborús célokra lefoglalták az 1700-as évekből származó három harangot.
A Historia Domus szerint 1918. jún.11-én „Az orgona horganysípjait is elvitték. Pótlásukra a Rieger orgonagyártól alumíniumsípok lettek megrendelve.”
A 20-as években villámcsapástól megsérült a templomtorony csúcsa, melyet ezután leszereltek, így a torony az eredetinél alacsonyabb lett.
A háborúban elvitt harangok helyett 1928-ban öntettek egy 354 kg-os harangot, de ez is három elődje sorsára jutott: 1944 aug.10-én háborús célra lefoglalták. „Két szerelő a toronyban összetörte és darabonként ledobálták. Felirata volt: Isten dicsőségére, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére, a nagy világháborúban elesett nagykovácsi hősök emlékére…” (Historia Domus). 1928-ban szerelték fel a 45 kg súlyú lélekharangot, ez máig megvan. 1934-ben öntettek utoljára harangot, Szent Flórián tiszteletére, egy 145 kg súlyút, a hívek adományaiból, amely szintén megvan.
1930-ban bevezették a villanyt a templomba (és a plébánia épületébe is).
1934-ben a templomboltozat repedezni kezdett. Szakértői vizsgálat megállapította, hogy a hátsó rész (a főhajó szentély felé eső utolsó két métere, a szentély és az oldalsó épületek) alapozása nem volt megfelelő, a teherbíró szint felett kezdődött. Ekkor ezt a részt a teherbíró talajig megfelelően alapozták, és a szakértők tanácsára a templom belsejében a boltívek vállvonalaiban 3x2 db ellencsavaros vonóvasat helyeztek el. Ekkor szereltek ereszcsatornát a templomépületre.
*
1937-ben részleges felújítás következett Greszl Ferenc plébános (1936–1946) ideje alatt. Megjavították a tetőt, újrafestették a templombelsőt, újraaranyozták az oltárokat és a szószéket. Ebben az évben állíttatta a Temetkezési Egylet a harmadik mellékoltárt a hátsó kápolnafülkében az első világháború nagykovácsi áldozatainak emlékére. A kápolnafülke jobboldali falára az elesettel nevét megörökítő emléktáblát, baloldali falára tablót helyeztek. Ebben az évben készült a Lourdes-i barlang szikla burkolata, adományból.
A budapesti Eucharisztikus Kongresszus alkalmából, 1938-ban készíttették a kovácsoltvas kaput.
1943-ban Árpád-házi Szt. Margit és Lisieux-i Kis Szt. Teréz szobrával gazdagodott a jobboldali mellékoltár. Greszl Ferenc plébános készíttette őket Franz Weiser müncheni művésszel, aki 1942-43-ban a kovácsi plébánián talált menedéket. A két komoly művészi értékű szobrot 1943. november 19-én, Árpád-házi Szent Margit szentté avatása alkalmából állították fel, a költségeket a Rózsafűzér Társulat viselte.
Kezdetben nyitott gyóntatószék volt, a jobboldali mellékoltár mellett. 1944-ben készült a zárt gyóntatószék, melyet ugyanitt, ekkor erre a célra kialakított falmélyedésben helyeztek el, majd 1950 táján a kórus alá vittek.
1945 őszétől Nagykovácsira szörnyű napok következtek. Megkezdődött a német lakosok zaklatása, üldözése, összeköltöztetése, és mindez folytatódott addig, mígnem 1946. május elején a község lakóinak mintegy négyötödét kitelepítették Németországba. Plébánosukat is, néhány héttel korábban. Füstbe mentek az egyházközség tervei: a templomszentelés 200. évfordulójának megünneplése és a templom megnagyobbítása.
Nehéz évek következtek az egyházra, az egyházközségekre. Nagykovácsiban különösen, ahol, néhány itt maradt család kivételével, a teljes lakosság kicserélődött. 1946. májusában új plébános kezdte az új életet a betelepült hívekkel, súlyos gondokkal, de reménykedve.
1946 –2006
1947 őszén, Ipolyi Simon plébános (1946 – 1950) idejében javítást végeztek az orgonán. „Az orgona, különösen a fújtatója annyira rossz volt már, hogy nem lehetett használni.” (Historia Domus).
A plébános 1948. májusig gondosan vezeti a Historia Domust. Ír a nehéz kezdésről, a biztató folytatásról és a fenyegető egyházüldözés itt is tapasztalható első jeleiről. A székesfehérvári megyéspüspök, Shvoy Lajos május 13-i bejegyzése után, melyben elismerését és örömét fejezi ki a hitéletben tapasztalt „erőteljes és biztató elindulás” fölött, a Historia Domus-ban 1956 őszig tartó megszakítás következik.
*
1957-ben, Gyarmathy István plébános (1956–1962) idejében a templom fakeretes ablakait vaskeretes ablakokra cserélték.
1960-ban kicserélték a tetőszerkezet néhány teljesen korhadt tetőgerendáját, és több helyen megjavították a palatetőt. A munkához a fedezetet az egyházközség Székesfehérvárról, az egyházmegyétől kapta.
1961-ben több szakértői vélemény alapján a Historia Domusba így ír a plébános: „a templom tetőszerkezete 80%-ban korhadt, nem érdemes javítgatni, bármikor összeomolhat, ki kell cserélni.” Ekkor egy részét kicserélték, öt vasbeton gerendával megerősítették, és részlegesen palát cseréltek.
A 60-as évek elején tértek vissza először látogatóba a régi nagykovácsiak, majd évről-évre egyre többen jöttek. Első útjuk a templomhoz vezetett. Pusztulásnak indult templomuk szívszorító látványa sokukat megindított, s ettől kezdve kisebb nagyobb adományok érkeztek Németországból, a templom javára. Ezekről a Historia Domusban találunk bejegyzéseket.
*
1966-ban megjavították a sekrestye és az oratórium tetőzetét Dr. Fűzy Sándor plébános (1962–1967) ideje alatt, mert „mindkettő korhadt és összeomló állapotban volt”
*
1969-ben, Orbán György plébános (1968–1994) idejében üvegfallal leválasztották a szentély terétől az oratóriumot, ahova olajfűtésű kályhát állítottak be, hogy a téli hónapokban itt tarthassák a szentmiséket. Ez év végén tértek át a szembemiséző oltár használatára, melynek szerepét egy konyhaasztal töltötte be 1973-ig, amikor a szembemiséző oltárt elkészíttették
1973 tavaszán villamosították a harangokat, 1974-ben újra vakolták a sekrestyét.
Újabb látogatók érkeztek Németországból. Rádöbbentek, és hírét vitték, hogy a templomtető akár be is szakadhat! Leyrer Mihály így emlékezik:” Nem volt szükség építészmérnöki tapasztalatra annak a megállapításához, hogy a templom-tetõzet beomlása néhány éven belül várható, miután a fedélszék legfontosabb gerendái is korhadtak voltak. Ez a fedélszék lebontásánál teljesen bebizonyosodott, amirõl felvételek léteznek.” Ez után a Heimatkomitee a Kovácsiak Tanácsa úgy döntött, hogy elindítja a régi kovácsiak összefogását. Körlevelet küldtek minden családnak: „Akkor segítünk igazán, ha a szükséges összeg legalább felét nyújtani tudjuk …” Bálok, adakozások következtek, ezzel megindult a folyamat, amelynek végére kívül-belül megújult a nagykovácsi templom:
1978-tól 1987-ig tartott a legutóbbi nagyfelújítás:
1979-ben kicserélték a teljes tetőszerkezetet, a tetőt paláról cserépre, és a tönkrement acéllemez helyett réz ereszcsatornákat szereltek fel. Ebben az évben bontották le a sekrestye bejárat előépületét.
1982-ben külső felújítást végeztek: teljes vakolatcsere során az épület új, festett cementvakolatot kapott, a toronysisakot rézlemezzel borították.
1985-ben felújították a templombelsőt: kicserélték az elektromos hálózatot, kijavították a padok aljzatát és átfestették a padokat. Egyszínűre festették a valószínűleg a századforduló táján beállított színes szobrokat (Jézus Szíve, Szent József a gyermek Jézussal, Lourdes-i Szűzanya, Szent Erzsébet, Szűz Mária Szeplőtelen Szíve, Szent Antal). Ekkor a missziós keresztet a Szent Kereszt oltár melletti falról a keleti oldalépület külső falára helyezték. Letisztították az oszlopokról és a keresztelőkútról a márványutánzatot, a falakról és a mennyezetről az 1900-ban készült díszítéseket és lefestették az ugyanakkor készült falfestményeket. Eltávolították a szentély két oldaláról a két, csillárt tartó angyalszobrot és a Szent Kereszt oltárról a két imádkozó angyalt. Leszerelték a szentélyt a hajótól elválasztó fa, fehérre festett szentélyrácsot, és levették a hajó keleti faláról a Jézus mennybemenetelét ábrázoló, 3,7x2 m méretű olajfestményt. Mindezeket részben a plébánián, részben a sekrestye fölött őrzik. A keresztút képeit felújították.
1986–87-
„A felújítási munkák egész télen át tartottak. Az állványzatot bevonták műanyag fóliával, és alatta fűtöttek. A munkát 1987. április 10-re fejezték be, úgy, hogy a húsvéti ünnepeket már a szép felújított templomban ünnepelhettük.
1987. november 29-én Dr. Szakos Gyula székesfehérvári püspök úr a délelőtt 10 órai szentmise keretében megáldotta az újonnan renovált templomot.” (Historia Domus)
Az 1978 és 1987 között végzett felújítás összköltsége öt forrásból származik.
– A kitelepített nagykovácsiak adományából: készpénz, réz ereszcsatornák, festékanyag a cementvakolathoz, aranylemezek az oltárok aranyozásához. Sokat segítettek avval is, hogy a kezdeti nehézségeken túljuttatták az egyházközséget, és más támogatókat is szereztek számára nyugaton.
– Nyugati segélyszervezetektől: készpénz a Kirche in Not Ostpriesterhilfe” nevű szervezettől, és vörösréz lemez a csatornákhoz a „Katolisches Hilfswerk”-től.
– A nagykovácsi hívek adományaiból.
– A templom mögötti egyházi tulajdonú telkek eladásából.
– A Műemlék Felügyelőség támogatásából.
1989-ben készült el a padok fűtése abból az összegből, melyet a kitelepített Czemmel János végrendeletében az egyházközségre hagyott.
1996-ban ünnepelte az egyházközség a templomszentelés évfordulóját, Udvarnoky László plébános (1994 –1998) idejében. Az ünnepi időszak augusztus 15-én főpapi szentmisével kezdődött, számos hazalátogató régi nagykovácsi részvételével, és december 8-án, a szentelési évfordulón tartott főpapi szentmisével zárult, közben hangversenyekkel, előadásokkal, ifjúsági rendezvényekkel.
A december 8-i, jubileumi főpapi szentmise keretében az egyházközség emléktáblát helyezett el a szentély falán mindazok tiszteletére, akik Isten Házát áldozatukkal felépítették és a 250 év viharaiban megőrizték.
A templom jubileumi évében szerelték fel a villamos toronyórát a már évtizedek óta nem járó, mechanikus toronyóra helyett, és megvalósult a templomépület díszkivilágítása. A toronyóra minden költségét az önkormányzat fedezte. A díszkivilágítás berendezéseihez az önkormányzat és az egyházközség készpénzzel, helyi vállalkozók természetbeni adománnyal járultak hozzá. A felszereléssel kapcsolatos munkákat a polgári és az egyházközség közösen végezte.
Kemenes Gábor plébános idejében (1998–) szigetelték a sekrestye fölötti oratórium mennyezetét hogy a sekrestye hőmérséklete télen elviselhetőbb legyen.
2000. jan. 17-én a baloldali mellékoltár előtt nyugalomra helyezték a község egykori plébánosát, Orbán György atyát, aki nehéz időkben, 26 évig volt a nagykovácsi hívek jó pásztora, és a székesfehérvári papi otthonban, 95. évében hunyt el. A szentély baloldali falpillérén márványtábla őrzi emlékét.
2006-ban, a német őslakosok tiszteletére, kitelepítésük 60. évfordulóján a kórus baloldali tartópillérére bronz emléktáblát helyeztek.
Az 1957-ben felszerelt fémkeretes ablakokat fakeretes, termopán üveges ablakokra cserélték, ezzel érzékelhetően javult a templom hőszigetelése.
A templom legutolsó felújítása után a régi falak belülről vizesedni, penészedni kezdtek. Szakértők megállapították, hogy hosszú évek alatt a külső falakhoz csatlakozó terepszint helyenként 70-80 cm-rel feltöltődött, így a falak folyamatosan áztak, és a külső vízzáró lábazat miatt nem tudtak kiszáradni, belső oldalukon penészvirágok jelentek meg. A 2007-ben kezdett munkálatok célja ennek kiküszöbölése volt. Eltávolították a helyenként 70-80 cm magas feltöltődést, visszaállítva az eredeti terepszintet. A süllyesztéssel járó tetemes földmunka eredményeképpen alakult ki a templom és a plébániakert közötti „teknő”.
Műszaki tervek alapján az ódon falakat kavicságyban vezetett perforált csőrendszerrel körbeárkolták, így a talajban odaszivárgó vizet elvezették a felszíni vízelvezető rendszerbe. A lábazat vakolatát leverték, majd –kiszáradás után – a lábazat 2012 őszén lélegző vakolatot kapott.
Templomunk orgonájáról
Templomunknak az 1700-as években már volt egy 8 regiszteres orgonája, melyet az 1805-ös vizitáció igen rossz állapotban talált.
1881-ben építteti meg a jelenlegi orgonát Országh Sándor orgonaépítővel Burger Ignác plébános 1200 Forintért, melyet 1900-ban az a pesti Leopold Steinreich megtisztított és újra hangolt. 1917-ben fősípjait háborús célokra lefoglalták. 1928-ban Gerstenengst József orgonaépítővel pótoltatták a hiányzó fősípokat, és az orgonát átépíttették pneumatikus működésűre. Mindez 970 Pengőbe került, amit a hívek adtak össze.
A Historia Domus szerint 1918. jún.11-én „Az orgona horganysípjait is elvitték. Pótlásukra a Rieger orgonagyártól alumíniumsípok lettek megrendelve.”
1947 őszén: „Az orgona, különösen a fújtatója annyira rossz volt már, hogy nem lehetett használni.” 1947 novemberében: „Gayer József orgonaszakértő átvette a megjavított orgonát, melyet Marczell Endre budapesti orgonaépítő két héten át javított, az összköltség 1754 Forint volt.”
2012 tavaszán az egyházközség Varga László orgonaépítővel restauráltatta az orgonát, mely húsvétkor szólalt meg újra. Átadására 2012. április 22-én, a vasárnap esti szentmise után került sor.
ORGONÁNK A többi hazai orgonával összehasonlítva megmaradt viszonylag eredeti állapotában annak ellenére, hogy többször átalakították. Egy manuálos, manuálján 4 és fél, pedálzatán 1 és fél oktávval. Manuál regisztereinek száma 6, pedál regisztereinek száma 2. Csak ón és fasípok találhatók benne, sípjainak száma 468. Csúszkaládás, és játéktechnikai segítővel rendelkezik. Hangja szép, játszóasztala a kor építési szokása szerint készült . A restaurálás során az eredeti állapot visszaállítása volt a cél.
Az orgonaszekrény ajtó belső oldalán, német felirattal, tábla volt, melyet 1881-ben helyeztek oda az építők. Ez a tábla, felújítva, most a karzat mellvédjén látható.
Templomunk harangjairól
A Historia Domus és Greszl Ferenc Grosskowatscher Heimatbuch c. könyvének felhasználásával összeállította Réthy Mária