Gábor atya köszöntése

"Nem akarok másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, a megfeszítettről"

Kedves Gábor atya!

Ezzel a jelmondattal indultál 50 évvel ezelőtt utadra papi pályádon, azzal a szándékkal, hogy magadat teljes életeddel a Jóistennek és az Ő szolgálatának szenteled.

A "szolgálat" szóra fűznék fel néhány gondolatot.

Gyermekkoromban, úgy 55 évvel ezelőtt Újpesten laktunk, ott ismertem meg családodat, szüleidet és testvéreidet. Már az indulásod is azt sejtette, hogy különös kegyelmeket kaptatok, szüleid Jézus Szíve ünnepén esküdtek, Te pedig Úrnapján születtél.Példaértékű volt a családotok.Minden testvéred a közösségi szolgálat valamilyen formáját választotta hivatásul: van köztetek tanár, Regnumban szolgáló, orvos, művész-tanár, Téged pedig a hívek szolgálatára hívott a Jóisten.

Ez a feladat nem egy rózsalugas, nem mindig könnyű, hanem sokszor buktatókkal  teli rögös út és észrevétlen háttérmunka.

Nagykovácsiba és ezzel Adyligetre 1998-ban, pontosan 25 évvel ezelőtt kerültél. Örömmel és szeretettel fogadtunk.Azóta nincs köztünk olyan család, akinek életében valamilyen módon ne vettél volna részt, akár vidám, vagy szomorú események kapcsán.

Köszönjük mindnyájan!

Eszembe jut, ahogy 2006-ban motoros fűrésszel mentél segíteni

bárkinek- nem csak a híveidnek- a viharban veszélyessé vált fákat levágni.

Sokszor adtál és adsz lelkierőt a betegeknek és a hozzátartozóiknak, a haldoklókat gondoskodva vezetted a túlpartig, az irgalmas Istenhez.

Mi tudjuk, hogy sok súlyos beteget kapcsolsz be  a telefonoddal a  szentmisébe és ez milyen sokat jelent annak, aki ágyhoz kötött.

Örömmel szolgálsz sok esküvőn és keresztelőn.

Háttérben maradva is számos szolgálatot végzel ma is: kórházban, öregotthonban, vak gyerekeknél, Regnumban, vagy a börtönben, -amiről mi tudunk, de a felsorolás korántsem teljes.

Többször úgy jöttél közénk, mint Szt Pál írja: "Tövist viselek testemben".

Jöttél szentmisére  térdvédővel, Schanz-gallérral, felkötött karral és augusztus 20-i templombúcsús szentmisét mondani 2 mankóval is- de mindannyiszor mosolyogva- pedig biztos voltak kínzó fájdalmaid.

De jöttél, mert Neked a legfontosabb   az Isten ügyét szolgálni.

Sokszor mondtad, hogy nekünk kell a környezetünkben Krisztust sugározni. Feladatul adtad az idei elmaradt húsvéti körmenet helyett, hogy mindegyikünk kívánjon a templomba nem járó szomszédainak piros tojással  áldott ünnepeket.Jó példát mutatsz arra, hogy mi magunk legyünk az örömhír, mint ahogy az Úrnapi szertartás végén mondtad: " a körmenet most kezdődik"

" Nem akarok másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, a megfeszítettről"- fogadtad és meg is tartottad. 

Hálás szívvel köszönjük mindannyian a Jóistennek, hogy közénk küldött, Neked pedig köszönjük szolgálatodat!

Kérünk, légy szíves, vigyázz jobban az egészségedre és ne vezess gyorsabban, mint ahogy az őrangyalod repülni tud, szükségünk van Rád!!!

A Jóisten áldását kérjük életedre, hivatásodra és munkádra, hogy még sokáig lehess köztünk!