Kálvária
A mai Kálvária-hegyen 1817-ben, az akkori canonica visitatio jegyzőkönyve szerint, a később állított keresztek helye alatt már állott egy kis sírkápolna.
1831-ben, a kolerajárvány idején fogadalmat tett a község arra, hogy kálváriát épít. 1832-ben megépítették a kálvária-kápolnát a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére, és a hegyre vezető út mentén a keresztút állomásait, a stációkat. Ezek fülkéiben a keresztút jeleneteit ábrázoló, lemezre festett képek voltak Az első stációt Csereney József plébános, a többit egy-egy nemzetség építette. A kápolnát és a stációkat 1833. június 6-án, Szentháromság vasárnapján szentelte fel Csereney plébános. Az új kápolna lett a keresztút 12. állomása, és az előbb említett sírkápolna a 14. A három keresztet, a 13. állomást, 1834-ben állították fel.
A II. Világháborúban lövést kapott a kápolna, amikor nyugati fala beomlott. A benne lévő, fából faragott Pietát Johann Trendl levitte a templomba.
A háború után valameddig még állott mindhárom kereszt, a kápolna oromfala és a stációk. Állott még a kis sírkápolna is, mely kör alakú, a stációknál kissé nagyobb építmény volt, kúpos tetővel, fülkéjében képpel. A baloldali kereszt, az oromfal, a stációk és a sírkápolna pusztulása, pusztítása az 50-es 60-as években történt. Hogy mi módon és pontosabban mikor? Ez talán részben még kideríthető néhány idős őslakos fiatalkori emlékei alapján.
A hiányzó harmadik keresztet a Német Nemzetiségi Önkormányzat pótolta, a kápolnát a Katolikus Egyházközség állíttatta helyre. A helyreállítások története, mikéntje megírásra vár!
(Greszl Ferenc Grosskowatscher Heimatbuch. c könyve és özv.Zsochovszky Ferencné emlékezése alapján összeállította Réthy Mária)
Terményhálaadó ünnepkor 1940-ben (Historia Domusból)
Terményhálaadó ünnepkor 1940-ben (Greszl Ferenc könyvéből)
A 40-es évek legvégén vagy az 50-es évek legelején (Réthy István felvétele)
Amikor csak két kereszt állott. (Kerekes István felvétele a 90-es évek második felében)
A Pieta (Dorogi Ferenc felvétele)