A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtôztem jelentéktelen (külsô alá), szerénységgel, hogy megközelíthetô legyek számotokra, és hogy ne féljetek Tôlem. Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtôztem a Szentostyába. 

És ha szívetekbe térek, vigyázzatok, ne legyen azon semmi szenny, sem szakadás, sem folt, mert van-e szülô, aki többet szenved gyermeke új ruhája megszerzéséért, és sokan még meg sem köszönik illendôen. 

Mindennap ugyanazokat a közömbös szavakat érzés nélkül mondják csak el. Oda sem figyelnek, gondolatuk máshol kószál, és csak jönnek mindennap, és így megy ez évrôl évre. Nem gondolnak arra, hogy Én az emberi természetet is magamra vettem, és úgy kell Hozzám szólni, csak egyszerû, emberi szavakkal. Nem kell a két lépés illemszabályt betartani, hisz a szívükbe fogadtak.

Tehát ne hagyjatok ott egyedül! Szívem szeretetre és bizalomra vágyik. 

Én kérlek, legyetek szívesek és szóljatok Hozzám, hogy alkalmam legyen szavaitokat kegyelmeim teljességével megválaszolni.