Medjurgorjei hírlevél

A Szűzanya üzenete 2018. június 25-én

Drága gyermekek!
Ez az a nap, amelyet az Úr adott nekem, hogy hálát adjak mindnyájatokért, azokért, akik megtértek és elfogadták az üzeneteimet és elindultak a megtérés és a szentség útján. Örüljetek, gyermekeim, mert Isten irgalmas és mérhetetlen szeretettel szeret mindnyájatokat és idejövetelem által az üdvösség útja felé vezet benneteket.
Mindnyájatokat szeretlek és nektek adom Fiamat, hogy Ő békét
adjon nektek.
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.

Medjugorje, 2018. június 25-én

Hálaadás az együtt töltött harminchét évért

Elmélkedés a Szűzanya 2018. június 25-i üzenetéről

Harminchét év körülbelül másfél emberöltő. Ha úgy veszem nagy idő, másfelől szinte semmi, ami szélsebesen elillan. (Ezer év az Úr előtt egy nap…)
Mármost az a kérdés, hogy ennyi idő elteltével mennyit munkált bennünk Mária az üzenetei által? Az, hogy miért éppen az egykori Jugoszláviában nyilvánult meg a Szűzanya – titok. Talán úgy látta, hogy onnan indítva képes meglazítani a már-már nagy mértékben eluralkodó ateizmus szorítását. Talán más az oka. Ő tudja. De akár így, akár úgy, üzenetei mindig a soron következő legfontosabb teendőket körvonalazták abban a reményben, hogy akik nyitott szívvel hallgatják, befogadják az általa megfogalmazottakat.
Mária nem jött hiába. Amikor azt olvassuk: Ez az a nap, amelyet az Úr adott nekem, hogy hálát adjak mindnyájatokért, azokért, akik megtértek és elfogadták az üzeneteimet és elindultak a megtérés és a szentség útján, akkor megvilágosodik előttünk, hogy Mária szavai sokak szívében gyökeret vertek, tömegek fordították arcukat az élő Istenre, s Szent Fia, Jézus Krisztus felé, tömegek tértek meg, tömegek rendezték életüket. Mária elmondhatja, amit Izajás az Úr szavaként tolmácsolt: Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem. (Iz 55,10)
Mária tehát hálát ad az elmúlt – eredményes – harminchét évért. Nemde nekünk is illik ezt tenni? Hálát adni azokért az üzenetekért, gondolatokért, akár csak egy-egy fontos szóért, amelyek a szívünkig hatolva megváltoztatták életünket, amelyek segítettek életvezetési elképzeléseink kijavításában, irányváltásában, segítették Istenhez való közelítésünket.
Bizony jól tesszük, ha csatlakozunk Mária hálaadásához, és hozzátesszük a magunk köszönő szavait, talán azzal a különbséggel, hogy mi Máriának is köszönjük, hogy megnyitotta nekünk a kegyelem útját, Krisztusnak pedig azt, hogy általa az Atya vonzásába kerülhettünk.
Örüljetek, gyermekeim, mert Isten irgalmas és mérhetetlen szeretettel szeret mindnyájatokat, és idejövetelem által az üdvösség útja felé vezet benneteket. Ez a mondat azért válik nagyon izgalmassá, mert az Istenanya szájából hangzik el. Amit mond, az elsősorban hiteles, továbbá megkapó és reményteli. A boldogságunknak ad tápot, hiszen nem kevesebbet állít, mint hogy Isten megbocsát mindenkinek, aki bánja bűneit, és határtalan szeretettel viseltetik irántunk. Nos, képesek vagyunk-e felfogni ezeknek a szavaknak a hallatlan értékét? Elgondolkozunk-e azon, hogy mit jelentenek e Mária-közvetítette kijelentések? Ő, aki a menny perspektívájából közvetít, szemtől szemben áll a végtelen jóságú Istennel, és azt tükrözi, Aki van és – ami van. És ami van, az rendkívül boldogító. Csak hálás szívvel tudomásul kell vennünk: valóság, hogy Isten mindenét megosztotta velünk, Szent Fiát is nekünk adta, társaságát felajánlotta, és a földig hajol értünk, hogy belé kapaszkodhassunk egyszer s mindenkorra, az örök életre.
Mária ugyanígy tesz. Azt üzeni: Mindnyájatokat szeretlek és nektek adom Fiamat, hogy Ő békét adjon nektek. Kell-e annál nagyobb boldogság, mint hogy az Istennek Anyja igaz szeretettel szeret minket, közösségébe ölel minket, átadja vezetésünkre Jézust, a Krisztust, hogy nyomában járjunk, őt kövessük, vele egy közösségben legyünk élve és azon is túl. Az ő közössége pedig biztonságot ad, csak a hit által felfogható jó érzést, megelégedettséget, békét, azt a fajta érzést, hogy egyek vagyunk az elpusztíthatatlan Szegletkővel, azzal az egyetlennel, akiben üdvösségünk rejlik.
Az értelem itt megbicsaklik, csak a hit és a remény vezet tovább, és próbálja megfogni a megfoghatatlant. Elhiszi, hogy Istenünk az ősjóság, aki Jézust adja nekünk. Jézus pedig az ő békéjét. A mi dolgunk annyi, hogy hittel elfogadjuk mindezt és a bizalomnak ebből a forrásából merítsünk, ebből induljunk ki, ehhez térjünk vissza. Akkor béke tölti el valónkat, és e békéből forrásoznak tetteink. Békénk Mária békéje, a Béke Királynőjének a békéje, továbbá Jézus békéje, aki megerősítette: Békét adok nektek, az én békémet adom nektek.
Éljünk hát az ő békéjében!
Gyorgyovich Miklós

Fra Marinko Šakota, međugorjei plébános szentbeszéde

a jelenések 37. évfordulójának előestéjén tartott szentmisén

Kedves testvéreim! Mit gondoltok 37 évvel ezelőtt, miért pont a mai napon, Keresztelő Szent János ünnepén jelent meg először a Szűzanya a Podbrdon? Véletlen ez, vagy ezt a napot választotta ki a Szűzanya, hogy ekkor látogassa meg először ezt a mi Hegyvidékünket? Ha a mai szemszögből szemléljük, akkor minden arról beszél, hogy mindez nem véletlen. És pont ez a mai nap volt az a csíra, amelyből később minden kiindult.
Miért pont Jánost választotta? Ki volt János? Vízválasztó az Ó- és az Újszövetség között. Vele zárult be a történelem egy időszaka és azután kezdődött el egy új korszak. A Szűzanya itt Jánossal kezdte. Ez pedig azt jelenti, hogy ezzel valami nagyon komoly dolgot szeretett volna elkezdeni. Nem vagyunk tudatában annak, mily nagy jelentőségű ez! A Szűzanya példaképet helyezett elénk. Azért, hogy amikor megtérésre hív bennünket akkor, tudjuk mit jelent a megtérés. Amikor böjtre hív minket, Jánosra tekintsünk. Amikor a Jézushoz vezető utat készíti számunkra, János legyen a példaképünk.
Sok hasonlóság van Mária és János között. 37 évvel ezelőtt, Keresztelő Szent János ünnepén a Szűzanya a karjaiban hozta el a kis Jézust. Mit akart ezzel mondani? Azt, amit János is mondott: Íme, az Isten Báránya! Íme, Ő a ti békétek! János a pusztába kiáltó hangja volt. Vajon nem az-e Mária is, immár 37 esztendeje? A pusztába? Igen, a pusztában, amely az emberekben és a szívekben van. Ki érezte meg először Mária érkezését és kezdett el ujjongani örömében? János! Erzsébetnek, édesanyjának méhében. Gondolkodtatok-e valaha is erről: a meg nem született gyermek elsőként ismerte fel és hirdette meg a Messiást! A meg nem született gyermek! Micsoda üzenet ez a mai időknek!
Mária önmagában, a testében vitte a hegyekbe az éppen megfogant gyermeket, Keresztelő Szent János ünnepén pedig a karjaiban hozta el a mi hegyünkre, a mi Podbrdonkra a kis Jézust. Sok szív megérezte akkor jövetelét. Először a látnokok, majd a plébániai hívek, a környékbeliek, végül pedig a világ minden táján élők. Igen, szerte az egész világban! Hihetetlenül hangzik, de mégis mily csodálatos! Olyan, mint János idejében. Máté írja: Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, az egész Júdea és a Jordán egész környéke. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, és megvallották bűneiket. (Mt 3, 5-6). A bűnbánat szentségéhez járulnak, meggyónnak. Igen, tanúi vagyunk ennek itt, Medjugorjéban!
Mária Keresztelő Szent János ünnepét választotta ki, de ezt a plébániát, a két hegyet, a Podbrdot és a Krizevacot, a templomot és minden egyes embert is. Ez a két hegy olyan, mint egy ölelés, olyan, mint az öl, amelybe az Édesanya fogad be bennünket, olyan, mint a nyitott szív. Több ez a két hegy, mint általában a hegyek. Az egyik Betlehem, ahová az édesanya karjaiban hozta el a kis Jézust, a másik pedig a Golgota, ahol ugyanez az édesanya imádkozik a kereszt alatt keresztrefeszített fiáért. Az egyik hegy Jézus bennünk való megszületéséhez, a másik a feltámadáshoz vezet. A mezőn, a völgyben van a templom, amely előtt meggyónunk, és amelyben táplálkozunk. Olyan ez, mint egy háromszög, vagy inkább, mint egy szív.
És, íme, már világos, mit is szeretne Mária: azt, hogy kövessük őt, azt tegyük, amit ő tett. Elment a hegyekbe és a Templomba. Mindent, amit tett, szívvel tette. A hegyek meghívást jelentenek számunkra az exodusra, a völgykatlanból való kivonulásra, kivonulásra a mindennapi gondolkodás- és látásmódunkból. Megyünk fel a hegyre, mintha önmagunkból szeretnénk kilépni, hogy az ima, a szemlélődés és a rózsafüzér titkok állomásainak elmélkedése által a Jelenések hegyén és a Krizevac keresztútján átéljük a máshogyan látást és a máshogyan gondolkodást, és felismerjük Jézust és megengedjük neki, hogy megváltoztassa szívünket.
Nem a mi hegyeinkre való feljutás a mi végső célunk. Lukács írja: azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé sietett, majd folytatja: Juda városába. Ezután Lukács azt írja: Belépett Zakariás házába és köszöntötte Erzsébetet. Mária azt szeretné, hogy gyakrabban induljunk a hegyekbe, a Podbrdora és a Krizevacra, hogy eltávolodva a barátoktól és az ellenségektől, a munkától, a szegénységtől és a gazdagságtól, a jó és a nehéz emberi kapcsolatoktól, az örömtől és a gondoktól, közelebb kerüljünk Jézushoz. Azzal a céllal, hogy majd a hegyekből Juda városa, Zakariás háza felé induljunk – másokhoz és megváltozva – Jézussal a szívünkben. Amikor pedig visszatérünk és köszöntünk másokat – ahogyan Mária Erzsébetet – akkor ujjongjon az örömtől azok szíve, akikkel találkozunk. Pontosan, amikor nagy bajban vagyunk, azért sietünk fel mi is gondjainkkal hegyeinkre, a Podbrdora és a Krizevacra, hogy lépteink lelassuljanak, és szívünk más ritmusban dobogjon.
Emlékezzünk csak fra Slavko Barbaric atyára, aki azt üzeni nekünk: Haragunk, idegességünk, káromkodásunk, alkoholizmusunk, a kábítószer, a veszekedés, az elégedetlenség, a belső zúgolódás, a bizonytalanság, a félelmek, a szorongások, az álmatlanság csak annak jelei, hogy elveszítettük azt a ritmust, amely boldoggá tesz, és amely lehetővé teszi azt, hogy találkozzunk önmagunkkal, az emberekkel, a természettel és Istennel. Amikor az ember ideges és türelmetlen, akkor nem találkozhat sem önmagával, sem másokkal. A drog és az alkohol, a féktelen barátkozások, a túl hangos zene, a kiabálás, a mértéktelen evés az ember görcsös próbálkozása azért, hogy visszatérjen egy más ritmusba. Ahhoz, hogy visszatérhessünk a béke új ritmusához, ma sokkal több idő szükséges az imára, a csendre, a halk éneklésre, az Isten szavára, mint valaha, mert egyre több olyan helyzet adódik életünkben, amely kibillent bennünket a ritmusból. Ezért sok keresztény, aki sietve és röviden imádkozik, aki így veszt részt a szentmisén, aki így végzi a szentgyónást, nem lép be az új ritmusba és nincs ereje semmit sem megváltoztatni az életében… A menekvés pedig az imában, az Istennel való barátkozásban, az önmagunkhoz való visszatérésben van. A Szűzanya utat mutat, hogyan lehet Mártától, a stresszhelyzetekből, a békétlenségből, a sok-sok gondból és bajból eljutni az egyetlen fontoshoz, és hogyan válhatunk olyanná, mint Mária, aki tudatában volt az egyetlen szükségesnek. Ezzel az indítékkal az egyetlen szükségesért tudni kell kiválasztani a hegyre vagy a templomba vezető utat, és odaülni az Úr lábához és hallgatni szavait felfelé haladva a sziklás ösvényen vagy az Oltáriszentség előtt vagy a gyóntatószékben vagy a kereszt előtt térdelve, rózsafüzérrel vagy kereszttel a kezünkben, megtörve a kenyeret és vízzel oltva szomjunkat a böjti napokon, kezünkben tartva a Szentírást, szívvel olvasva és figyelve rá…
Mária Keresztelő Szent János ünnepét választotta, mert János ma is nagyon aktuális. Ma, amikor sokan nem tudják kik is valójában, mi az identitásuk és mi nem, mik nem lehetnek és minek nem kell lenniük, János példát ad az embernek, mert ő tudja ki ő valójában és ki nem. Ő tudja, és el is mondja, hogy nem ő a Krisztus, a Messiás, nem ő Illés, nem ő a próféta. De azt is tudja, hogy ki ő, és el is mondja magáról: a pusztába kiáltó szó vagyok: egyengessétek az Úr útját! János az, ami, és teljesen betölti azt a helyet. Nem boldogtalan amiatt, ami nem és ami nem is lehet. Jézus azt mondja róla, hogy próféta, sőt a prófétánál nagyobb. Hírnök, aki megelőzi a Messiást. Ez a két kijelentése Jézusnak Jánosról világos számunkra, de a következő kissé összezavar bennünket: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb Jánosnál, mégis, aki a legkisebb az Isten Országában, nagyobb nála. Senki sem nagyobb Jánosnál, ugyanakkor mégis mindenki nagyobb nála. Hogyan értsük ezt? Valóban, az emberek szemében senki sem volt nagyobb Jánosnál – ő János, aki erényes életével túlszárnyalt minden asszonytól született embert. Az emberi természet szemszögéből elérte a csúcsot: nagy tiszteletnek örvendett, keresték az emberek. Még az is elterjedt róla, hogy ő a Messiás. Ha János helyében lennénk, vajon hogyan reagálnánk? Nem lenne hízelgő ez számunkra? Azon a szinten, ahol minden körülöttünk forog, az ego körül, ahol arra törekszünk, hogy valakik legyünk mások szemében, lehetőség szerint nagyobbak másoknál, hogy túlszárnyaljunk másokat népszerűségben, tudásban, titulusban, sikerben, vagyonban. Nem elég nekünk, ha kibontakoztatjuk a talentumokat és képesek vagyunk valamire, hanem szükséges az is, hogy ismertek és elismertek legyünk mások szemében.
János nem maradt meg az asszonytól való születettségénél, az emberi természet felszínén, hanem növekedett. Újjászületett. Ezt láthatjuk abból is, hogy az Isten Országában a legkisebb is nagyobb nála. Mit jelent ez? János felülemelkedett a felszínen, azon, hogy figyelje azt, mit mondanak róla mások, és ki ő mások szemében. Most, az új felszínen, Isten Országának benne való növekedése által, János szemében mások nagyobbak nála. Ez János, aki Jézus előtt megméri és megismeri önmagát, és növekszik a bölcsességben és a megérti: Neki, – Jézusnak – növekednie kell, nekem pedig kisebbednem. Hasonló megfogalmazásokat találunk más helyeken is: aki utánam jön, nagyobb nálam és nem vagyok méltó arra, hogy megoldjam a saruszíját. János arra tanít bennünket, hogy a legfontosabb az, hogy felfedezzük hivatásunkat, eredetiségünket, megismerjük és elfogadjuk önmagunkat, és legyünk boldogok, mert sok lehetőségünk van arra, hogy növekedjünk és jót cselekedjünk. Mindannyian voltunk vagy vagyunk az asszonytól születettek szintjén, az emberi természet szintjén, amelyben testileg és lelkileg növekszünk, gyarapszunk a tudásban, a kultúrában, kibontakoztatjuk talentumainkat… Ezen a szinten szeretnénk valamit létrehozni, szeretnénk valakivé válni mások szemében, szeretnénk jobbá lenni másoknál, anyagi javakkal rendelkezni, házat, vállalkozást, panziót, hotelt építeni, titulussal rendelkezni, elismertek lenni. Ez természetes dolog, de fontos, hogy ne gondoljuk azt, hogy ez lényünk fejlődésének csúcspontja. A fejlődésnek tovább kell mennie. János példája szerint, dönteni kell a növekedés mellett, vagyis, leszállni szívünk mélyére, a bennünk működő Isten országának szintjére, ahol újjászületünk – onnan felülről. Ez az, amire itt a Béke Királynője annyi év óta tanít itt bennünket. Emlékezzünk csak Jézus éles kritikájára, amellyel kortársait illette: Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján – és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat később, hogy higgyetek neki. (Mt 21, 32)
A Szűzanya kiválasztotta Jánost, mert János kérdés elé állít bennünket. Ahogyan abban az időben, úgy ma is két lehetőségünk van. Megmaradhatunk az írástudók szintjén, akik Jeruzsálemből jöttek és Jánossal foglalkoztak: Te vagy a Messiás? Te vagy Illés? A próféta vagy? – és nem változtak meg. Vagy választhatjuk Jánost, hallgatjuk őt, és válaszolhatunk hívására, amely mindannyiunknak szól. Személyesen nekem: Térj meg! Megmaradhatunk azok szintjén, akik Medjugorjéval foglalkoznak: Miért tartanak ilyen sokáig a jelenések? Mik ezek, vagy azok? Miért van ez így, vagy úgy? Vagy választhatjuk azt is, hogy meghalljuk Mária hívását: Térj meg! Tanuld a szívvel való imát! Engedd meg Istennek, hogy megváltoztassa a szívedet… Könnyebb Jánossal foglalkozni, vagy Medjugorjéval, mert akkor nem rólunk van szó. Könnyebb ez, mint meghallani a megtérésre szóló hívást, amelyet János és Mária intézett hozzánk, mert ebben az esetben tükör előtt állunk: És én? Nekem szükségem van-e megtérésre? Van-e olyan dolog az életemben, amit meg kell változtatnom? Mi van velünk? Medjugorjéval foglalkozunk-e? Számoljuk-e a zarándokokat? Vagy arra törekszünk, hogy meghalljuk azt, amit a Béke Királynője mond? Vannak, akik azt mondják: vendég, turista, szezon. Különbség van aközött, ha azt mondom turista, vagy ha azt, zarándok. Mert az első nem állít kérdést elém, míg a második, igen. Mert ha az az ember, aki messziről jött, zarándok, akkor mi van velem? Ki vagyok én? Különbség van aközött, ha azt mondom: szezon vagy a kegyelem ideje. Az első nem kötelez engem, a második pedig, kérdést állít elém: Hogyan élem meg ezt a kegyelmi időt? Lehetséges-e, hogy elszalasztom ezt az időt, amely ezer generáció közül egynek adatik? És te, kedves zarándok? Medjugorjét kétféle módon élheted meg. Azt keresed, hogy kényelmes legyen a hotel, a szobádban legyen televízió, a szálláson lift és klimatizált szoba? Ehhez hasonlóan tesznek a turisták. Vagy, azt az utat választod, amely a növekedéshez vezet: a zarándoklat napjaiban eldöntöd, hogy a Szűzanya iskolájában tanulsz élni. A szívvel való imát választod a csendben, egy nap szívvel böjtölsz, szívvel imádod Jézust az Eucharisztiában, találkozol az irgalmas Atyával a szentgyónásban, szívvel olvasod Isten szavát, rózsafüzért imádkozol a Podbrodon és keresztutat a Krizevacon.
János felnyitotta az emberek szemét és ezt teszi a Szűzanya is. Hallgassunk meg néhányat a szavaiból: Drága gyermekeim, ti kegyelmeket szeretnétek kapni, de nem imádkoztok. Nem tudok segíteni nektek, mert ti nem akartok elindulni. / Beszéltek, beszéltek, de nem imádkoztok. / Futkostok, dolgoztok, gyűjtögettek, de áldás nélkül. Nem imádkoztok. / Gyermekeim, ti nem tudtok Isten kegyelmében élni. / Gyermekeim, olyan időben éltek, amikor Isten nagy kegyelmeket ad, de ti nem tudjátok kihasználni ezt. Minden mással törődtök, de a lelketekkel és a lelki életetekkel a legkevésbé. Ébredjetek fel lelketek fáradt álmából, és mondjatok teljes erőtökből Igent Istennek. / Gyermekeim, kevéssé szerettek, és még kevesebbet imádkoztok. Eltévedtetek és nem tudjátok, mi a célotok. Fogjátok kezetekbe a keresztet, nézzétek Jézust és kövessétek őt.
János és Mária nem marad meg a kritikánál, hanem kiutat mutat. A kiút pedig a megtérésben van. A böjt – természetesen a radikális, a kenyéren és vízen, szerdán és pénteken imádsággal összekötve – mély kapcsolatban áll a megtéréssel. Mi néha elalszunk, ringatózunk, és azt gondoljuk, hogy minden rendben van, de amikor elkezdünk böjtölni, megértjük, mennyi mindent mulasztunk el. Elmulasztjuk a fejlődést. A böjt felráz bennünket, és meghív arra, hogy kilépjünk különböző rabságainkból és vakságunkból, azokból a dolgokból, amelyek meggyőznek bennünket arról, hogy nagyon fontosak, mégis rabbá tesznek minket, és elvonják a figyelmünket arról az egy szükségesről, arról az égi kincsről, amely múlhatatlan, örök. Amikor elkezdünk böjtölni, eszünkbe jut: Emlékezz ember… És a másik: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével.
Emlékezzünk János kérdésére, amelyet a börtönből intézett Jézushoz: Te vagy-e a Messiás? És mit válaszol Jézus Jánosnak? Mondjátok meg Jánosnak: a süketek hallanak, a bénák járnak, a vakok látnak… Jézus tehát rámutat a gyümölcsökre. Egyesek Medjugorjéban is felteszik a kérdést: Valóban igaz, hogy megjelenik a Szűzanya? Mit válaszolna Jézus? Nézzétek a gyümölcsöket! Ha azt nézzük, milyen sok zarándok jön ide, azt kérdezhetjük, mi az, ami elindít ennyi embert a földgolyó minden sarkából ide, Medjugorjéba? Mi indít sokakat arra, hogy néhány napi utazás után itt, a Béke házában hat napon át kenyéren és vízen böjtöljenek, azután pedig újra autóbuszba üljenek, és ugyanannyi időt utazzanak haza? Ha látod az arcukat – maga az öröm! Őszinte, igazi öröm! Idejöttek, mert itt az Ég oly közel van. Idejöttek a legnagyobb és legfontosabb szükséglet miatt, lelkük szükséglete miatt, hogy felfedezzék a nagyobb szeretetet, hogy megismerjék az irgalmas Atya szívét! Hogy rátaláljanak az igazi békére! A szív békéjére, amelyet semmilyen békétlenség nem tud ellopni! Ezért, kedves plébániai hívek! Ti kísértésekben éltek, de a kegyelemben is immár 37 esztendeje. A Szűzanya arra hív benneteket, hogy olyanok legyetek, mint Mária, a szükségletek pedig arra hívnak, hogy olyanok legyetek, mint Márta. Biztosan kell, hogy olyanok is legyünk, mint Márta, aki a dolgok körül forgolódik, mert egyébként hol lenne elszállásolva a sok zarándok. Azonban ne maradjunk meg a külső gondok felszínén. Nagy kísértés ez! Megmagyarázni a szentmiséről való hiányzásunkat és az elmaradt imádságot, a kötelesség miatt. Amikor közel vagyunk, belülről azonban eltávolodtunk, akkor a szentmise és az imádság kötelesség, de ha belülről közel vagyunk, ha a tudatunk és a szívünk éber, akkor a szentmise és az imádság szükséglet, a lelkünk szükséglete! Hogyan ébredjünk fel Márta álmából, és hogyan ne feledkezzünk meg arról az egyetlen szükségesről és fontosról, és mint Mária reggel, napközben és este, oda tudjunk ülni lelkünk legjobb Barátjának lábához? Sohase szokjuk meg azt, ami itt történik! Nagy kísértés számunkra, hogy oly közel legyünk, de mégis oly távol. Oly közel éljünk a forráshoz, és mégis szomjasak és felszínesek maradjunk, benső tapasztalat és növekedés nélkül. Gondoljunk csak a tékozló fiú példabeszédében szereplő idősebb fiúra, aki oly közel van az apjához. Nem volt rossz ember, az apja mellett maradt, szorgalmasan dolgozott, de valahol hibázott. Hol? A szíve nem bontakozott ki, kicsi, szűk és rideg maradt. Nem bontakozott ki, nem növekedett, nem vált hasonlóvá az apjához és az ő tágas szívéhez, amelyben a szeretet uralkodott. Miért nem? Mert nem ismerte meg őt. Számunkra is kísértés, hogy itt vagyunk, közel és mégse ismerjük meg azt, amit az Ég, amit az Édesanya mond! Ne engedjük meg, hogy oly közel legyünk, de mégis oly távol az ő szívétől! Ő, az Édesanya választott ki bennünket, és különleges szerepet bízott ránk! El lehet-e, el szabad-e mulasztani ezt?! Ne engedjük meg, hogy az bontakozzon ki bennünk, amit a trend kínál, a szívünk pedig zárva maradjon arra, amit a Szűzanya szeretne. Vagy pedig azt, hogy gyermekeinknek elérhetővé teszünk mindent, amit a világ kínál, amit a trend és a divat szeretne, de nem tesszük lehetővé számukra a belső fejlődést, amit a Szűzanya szeretne. A mobiltelefont bámulva megtudunk minden részletet, ami a világban történik, de nem tudjuk meglátni azt, ami a saját szívünkben van! Vannak a plébániai hívek között, akik tudatosak, harcolnak, nem adják fel. Az árral szemben úsznak! Dolgoznak, de otthagynak mindent és eljönnek a szentmisére reggel vagy este, felmennek a Jelenések hegyére és a Krizevacra, a családban imádkoznak vagy imacsoportokat alakítanak. Ingyen befogadják otthonaikba a fogyatékkal élőket, oly sok év óta a papokat lelkigyakorlat idején, és sok más jót tesznek, ami nem látható. Ezekben a napokban volt a fogyatékkal élők 7. nemzetközi zarándoklata. Sok ember jósága mutatkozott meg. A fogyatékkal élők erre a jóságra ébredtek, és létrejött a szeretet és a jóság mozgalma. Pontosan ezt szeretné a Szűzanya: felébreszteni lelkünk jóságát! Azt a jót, amely bennünk van.
Végül pedig emlékezzünk Jézus Keresztelő Jánosról mondott szavaira: Ő világosság volt, amely világít, de ti csak ideig-óráig akartatok fényében gyönyörködni. Ahogyan a zsidóknak Keresztelő János alakjával, úgy nekünk is Keresztelő János ünnepén felragyogott a világosság… És mi? Vajon mi is, mint a zsidók csak ideig-óráig akarunk fényében gyönyörködni?, azután pedig ugyanúgy folytatjuk életünket, mintha mi sem történt volna? Emlékezzünk csak nagyapáinkra és nagyanyáinkra, apáinkra és anyáinkra, de saját magunkra is, hogy Keresztelő János ünnepén 37 évvel ezelőtt, ahogyan Erzsébet szíve, úgy a mi szívünk is felujjongott az örömtől, mert eljött hozzánk az Édesanya. Ez a János nap lehetőség arra, hogy alvó szívünk újra elinduljon, és az öröm újra felébredjen! Lehetőség arra, hogy felálljunk és döntsünk az újra kezdés mellett! Egyetlen ok elégséges, mégpedig az, hogy az Égi Édesanya eljött hozzánk!

A Szűzanya éves jelenése Ivanka látnoknak

Ivanka Ivanković Elez látnoknak 2018. június 25-én volt a szokásos éves jelenése. Az utolsó mindennapos jelenés alkalmával, 1985. május 7-én a Szűzanya Ivankára bízta a tizedik titkot, és azt mondta, hogy Ivanka élete végéig évente egyszer fog megjelenni neki, mégpedig a jelenések évfordulóján. Így történt az idén is. Ivanka családi házában, szűk családi körben fogadta a Szűzanya jelenését, amely 3 percig tartott (18:39-18:42). A jelenés után Ivanka ezt mondta:A Szűzanya a következő üzenetet adta:
Gyermekek, imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok.
A Szűzanya boldog volt és mindannyiunkat megáldott anyai áldásával.

A Szűzanya üzenete
Mirjana Dragičević-Soldo látnok által 2018. július 2-án

Drága gyermekek! Mindnyájatok édesanyja vagyok, ezért ne féljetek, mert hallom az imáitokat, és tudom, hogy kerestek engem, ezért kérem Fiamat értetek, Fiamat, aki egy a Mennyei Atyával és a Vigasztaló Szentlélekkel, Fiamat, aki a Mennyország felé – ahonnan jött – a béke és a fény Országa felé vezeti a lelkeket.
Gyermekeim, szabadságot kaptatok arra, hogy válasszatok; ugyanakkor, mint édesanyátok, kérlek benneteket, hogy jóra használjátok szabadságotokat. Tiszta és egyszerű lelketekkel megértitek ezt. És ha néha nem is értitek a szavakat, érzitek magatokban, mi az igazság.
Gyermekeim, ne veszítsétek el az igazságot és az igazi életet azért, hogy hazugságokat kövessetek. Az igazságban megélt élet által a Mennyek Országa belép a szívetekbe, ez pedig a béke, a világosság és a harmónia országa. Akkor, gyermekeim, nem lesz önzés, ami eltávolíthatna benneteket Fiamtól. Szeretet és egymás megértése lesz, mert, jegyezzétek meg, újra mondom nektek: imádkozni, azt is jelenti, hogy szeretni másokat, felebarátaitokat és nekik ajándékozni magatokat. Szeressétek Fiamat és adjátok oda magatokat Fiamban, akkor Ő fog cselekedni bennetek és értetek.
Gyermekeim, gondoljatok szüntelen Fiamra és mérhetetlen szeretettel szeressétek őt, akkor igazi életetek lesz, és az lesz az örökkévalóság. Köszönöm nektek, szeretetem apostolai.

MEĐUGORJE – MONOGRÁFIA (XVIII.)

Međugorje az evangelizácó szolgálatában
Információs Központ MIR Međugorje
Tanúi vagyunk annak, hogy minden évben több és több ember jön Među-gorjéba minden korosztályból, nemzetből és kultúrából. A međugorjei jelenség kiárad a lelkileg elhajlott világba, ezért nehéz, sőt szinte lehetetlen biztonsággal állítani, hogy mindez Isten terve, és az is kérdés, milyen mértékben kegyelem az, ami Međugorjén keresztül terjed a világban. Hogyha mindezt személyesen átéljük, de semmit nem teszünk, nem rövidítjük-e meg a kegyelem kincseit, amelyek sokaknak felkínáltatnak?
Már a Szűzanya jelenéseinek kezdetén felmerült annak a szükségessé-ge, hogy mindent valósághűen adjanak tovább, lefordítva más nyelvekre is, mert rögtön az is világossá vált, hogy ez a jelenség átlépi az országhatáro-kat. Így ez nem más, mint a tanúságtételek és a tapasztalatok hiteles átadá-sa. Az Információs Központ 1993-ban több területen kezdte meg munkáját:

1. ARCHÍVUM
Az archívum elkezdte összegyűjteni a Međugorjéban történt gyógyu-lások és a különböző tanúságtételek anyagait. Ennek eredményeként nagy számú írásos anyag, audio, foto és video felvétel található az archívumban. Számuk napról-napra gyarapszik.

2. KÖNYVTÁR
Međugorjéról kezdettől fogva sok könyv jelent meg különböző világ-nyelveken is. A különböző nyelven megjelent könyvek egy részét az Infor-mációs Központ egy külön archívumában őrzik.

3. INFORMÁCIÓS IRODA
Az információs iroda megfelelő információkat és szolgáltatásokat nyújt Međugorjéban a zarándokok számára és fogadja a zarándoklatszerve-zők regisztrációját. Szálláshelyekre vonatkozóan nem nyújt szolgáltatást.

4. INTERNET
1996 áprilisa óta a www.medjugorje.hr helyen több nyelvű weboldal működik, melyen a međjugorjei történések hírei és anyagai érhetők el.

5. KIADÓ
Az Információs Központ megalakulásától kezdve ad ki tájékoztató anyagokat, könyveket, audio és video felvételeket Međugorjéról, az utóbbi hat évben pedig havonta megjelenteti horvát nyelven a Glasnik mira című folyóiratot.

6. RÁDIÓÁLLOMÁS MIR MEĐUGORJE
Az Információs Központ keretein belül 1997-től külön részlegként működik a Rádióállomás Mir Međugorje. Kezdetben csak kis területen volt hallható és rövid ideig sugárzott műsort. Mára ez a rádió az egyik legis-mertebb rádióállomássá vált, napi 24 órás műsort közvetít ultrarövid hullá-mon, műholdon és interneten. A stúdióból sugározzák a riport és zenei mű-sorokat. Sok hallgató bekapcsolódik a međugorjei esti imaprogram közvetí-tésébe, melyet a rádió minden nap élőben közvetít.

7. BESZÉLŐ AUTOMATA
Az Információs Központ dolgozói működtetik a horvát nyelvű beszélő automatákat. Bosznia-Hercegovinából a 090-810-850-es telefonszámon, Horvátországból pedig a 060-325-325-ös telefonszámról hívható. Ezeken a számokon a nap bármely időszakában hallható a Szűzanya legutóbbi üzenete, annak magyarázata és a legújabb međugorjei hírek.

8. EGYÉB SZOLGÁLTATÁSOK
A felsoroltakon kívül különösen fontos még a kegytárgy- és könyves-bolt. A kisebb jótékonysági tevékenységek mellett a kegytárgybolt bevétele teljes mértékben az Információs Központ működését és a međugorjei jelenéseket szolgálja.

Az Anya faluja

Drága gyermekek! Ma is különösen arra hívlak benneteket, hogy nyíljatok meg a Teremtő Istennek, és legyetek aktívak. Hívlak benneteket, gyermekeim, hogy ezekben az időkben lássátok meg, kinek van szüksége lelki vagy anyagi segítségetekre. Példátokkal, gyermekeim, Isten kinyújtott keze lesztek, melyet az emberiség keres. Csak így fogjátok megérteni, hogy tanúságtételre vagytok hivatva, s arra, hogy Isten Igéjének és szeretetének örömteli hordozói legyetek.
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.
1997. február 25.

Meghallva az idők és a mai ember szükségleteit, a karitatív munka és a terápiás gyógyulás helyén az Anya faluja nagy családdá lett, számos tevékenységgel a legkülönbözőbb területeken.
Ahhoz, hogy jobban megértsük a Anya faluját, fontos, hogy megis-merjük alapítóját, elhunyt Slavko Barbarić atyát. Ő nem állt meg a szavak-nál vagy a sajnálkozásnál, hanem munkához látott. Azonnal reagált az em-beri ínségre, konkrét döntéseket hozott, munkatársakat küldött és lépéseket tett az ügy érdekében. Az Anya faluja 1993-ban kezdte el működését, de hi-vatalosan csak 1996. szeptember 8-án jegyezték be. Slavko atya legalább egy kicsit szerette volna enyhíteni a bosznia-hercegovinai háborús pusztítás következményeit. Otthont, biztonságot és oltalmat kívánt biztosítani azoknak a gyerekeknek, akik szülői gondokodás nélkül maradtak. A tervbe bevonta a zarándokokat, a helyi lakosokat és a helyi hatóságokat is. Kezdetben a legközelebbi munkatársai a mostári ferences iskolanővérek voltak. Az idő múlásával új szükségletekkel keresték meg az emberek, így a Anya falujának keretein belül Isten gondviseléséből új tervek születtek.
•    Gyerekfalu – otthon gyerekek és fiatalok számára (56 gyerek)
•    Kis Szent Teréz óvoda (150 gyerek)
•    Irgalmas Atya közösség – a függőség problémájával küzdő fiatalok számára (kb. 35 fiatal)
•    Krispina Anya közösség – a szükséget szenvedő asszonyok számára (kb. 30 asszony és gyermekeik)
•    Međugorje Mir – az Anya faluja – vallási-jótékonysági egyesület
•    Katarina királynő – képzőművészeti műhely és galéria
•    Szent Ferenc kertje – rekreációs, ima és oktatási terv
Az Anya falujának a mostári Boldogságos Szűz Mária Mennybevéte-léről nevezett Hercegovinai Ferences Rendtartomány az alapítója és tulajdonosa, jelenlegi igazgatója és vezetője Fra Svetozar Kraljević.

Gyerekfalu
Az Anya faluja a szomorú élethelyzeteket boldoggá, a szerencsétlenségeket pedig lehetőséggé szeretné változtatni.
Íme egy történet: Az édesapa súlyos alkoholbeteggé vált és meghalt. A tehetetlen és súlyosan beteg édesanya egyedül maradt öt gyermekével. A szomszédok érezték, hogy valamit tenniük kell. A plébánossal és a hatósá-gok szociális intézményének munkatársaival együtt elhozták a gyerekeket az Anya falujába. Azóta sok év múlt el. Néhányan még itt élnek, mások már fontos lépéséket tettek a jövőjük érdekében. Mindannyian jól vannak.
Remélem, hogy az Anya falujából a gyerekek jó érzést visznek magukkal az életbe. Mindenképp emlékezni fognak arra, hogy itt voltak óvodások és innen jártak iskolába. Itt osztották meg nevelőikkel fiatalságuk és felnőtté válásuk drámai pillanatait. Itt ismerték meg barátaikat, itt tanultak meg kerékpározni és itt lettek szerelmesek és álmodoztak az első csókról. Itt kezdtek zongorázni és labdázni, itt festettek képeket és ültettek virágokat. Itt járultak először szentáldozáshoz és itt bérmálkoztak. Itt választották élethivatásukat. Gyakran nem értették, miért szigorúak a neve-lők és miért nem engedik, hogy sokáig a városban maradjanak, ahogyan barátaik tehetik. Hiszem, hogy egyszer majd az értük való aggódás és gon-doskodás jelét fogják meglátni benne. Egyesek egyetemre járnak, mások már férjhez mentek vagy megnősültek. Örömmel térnek vissza, hogy talál-kozzanak az ismerőseikkel és lássák a helyet, ahol felnőttek. Ők nem váltak zarándok látogatóvá, hisz ez az a hely, ahonnan elindultak.
Az Anya faluját a gyerekek, a dolgozók és a zarándokok, a barátaink, jótevőink alkotják. Örömmel adnám a legnagyobb fizetést azoknak, akik a gyerekekkel foglalkoznak, de jól tudom, hogy sohasem tudjuk megfizetni azt, amikor a kedves nővér a beteg gyermek mellett töltötte az egész éj-szakát. Hogyan fogjuk megjutalmazni a nevelő féltő szeretetét, az imádsá-got, amelyet értük mondott? Mindez belevésődik Isten tenyerébe és remél-jük, hogy minden gyermek szívébe is.
Michael Convoy Írországban él. A felesége meghalt, gyermekük nem volt. Imádság, böjt, szentmise a mindennapja. A nyugdíjából luxus körül-mények között élhetne, ehelyett majdnem az egész nyugdíját az Anya falujának támogatására adja. Michael neve mellett említem Arthurát, Cathalát…. és mindazokat az ismert és ismeretlen neveket, akik szeretetből és soha nem a feleslegükből ajándékoztak életet a szükséget szenvedőknek.

Kis Szent Teréz óvoda
Az óvodáról az emberek keveset beszélnek. Mintha az óvoda magától ala-kult volna és magától működne. Sem a nevelők, sem a gyerekek nem kap-nak az óvodában aranyérmet. Az építőknek sem fognak szobrot emelni. Az állam és a szülők azon veszekednek, hogy ki fizessen kevesebbet az óvodá-ért. A szülők sem beszélnek az óvodáról, mert itt csak az iskolába indulást várják. De valahol a szívünk mélyén tudjuk, hogy az óvoda hagyja a legmé-lyebb nyomokat és a legjelentősebb életérzéseket a lelkünkben. A gyermek itt találkozik először a külvilággal, mely a családján túl létezik, itt köti az első barátságokat, szerez tapasztalatokat és ismeri meg képességeit.
Megboldogult Slavko atya és a ferences nővérek tudták, hogy a szülők a zarándokoknak fogják szentelni az idejük legnagyobb részét, így nem tudnak majd elég időt tölteni gyermekeikkel. Bátor és prófétai látomás volt még a háború idején a gazdasági haszonszerzés logikájával szemben a Gyemekfalu mellett felépíteni az óvodát. Mindjárt az első évben, amikor megnyitották (1996) az óvoda megtelt és így van ez mindmáig.
Az óvoda a Boldogságos Szűz Mária ajándéka a međugorjei plébániá-nak. Míg a plébániai hívek a zarándokokról gondoskodnak, az isteni gond-viselés ajándékaként Mária az óvodában magához vonja a gyermekeket és őrködik fölöttük. A Gondviselés, aki gondoskodott a felépítéséről és a mindennapokról, Isten csodálatos ajándéka, melyből az intézmény él.

* * * * * * * * * * * *

Mária Isten visszhangja, amely csak azt mondja, azt visszhangozza: Isten. Ha azt mondod: Mária, ő azt válaszolja: Isten.
Szent Erzsébet dicséri Máriát és boldognak mondja, mert hitt; Mária pedig, Isten hű visszhangja azt énekli:
Magnificat anima mea Dominum – Magasztalja lelkem az Urat.
Amit Mária ebből az alkalomból tett, azt minden nap megismétli. Amikor dícsérjük, szeretjük, tiszteljük vagy odaajándékozzuk neki magunkat, Istent dícsérjük, Istent szeretjük, Istent tiszteljük, Istennek hozunk ajándékot Mária által és Máriában.
Részlet Montforfti Grignon Szent Lajos Mária
Értekezés a Szent Szűz igazi tiszteletéről című művéből

* * * * * * * * * * * *
 
Közlemények

*    2018. augusztus 25-én Ljubo atya részvételével Szeretetláng Konferencia lesz Máriaremetén. A találkozó 9 órakor, a szentmise 10:30-kor kezdődik. A szentmisét Ljubo atya tanítása és közös imádság követi.
*    2018. szeptember 20-án Schönborn bíboros úr és Ivan Dragicevic részvételével békeimádság lesz Bécsben, a Stephansdomban. Az alkalom 16:00-kor közös imádsággal és tanúságtételekkel kezdődik, 19:00-tól szentmise, majd pedig szentségimádás lesz. Aki a Budapestről 12:00-kor induló autóbusszal szeretne utazni, Kemenes Gábornál jelentkezhet (Nagyboldogasszony Plébánia, 2094 Nagykovácsi, Kossuth utca) vagy 1393 Budapest, Pf. 317.).
*    Zarándokutat szervezünk Međugorjéba október 19-i esti indulással, és október 24-i, reggeli órákban történő hazaérkezéssel. Az út várható költsége 18.000 Ft útiköltség + a szállásköltség (kb. 65 Euro). Jelentkezni Kemenes Gábor címén (1393 Budapest, Pf. 317.), 5000 Ft előleg befizetésével lehet 2018. szeptember 10-ig. Utazni érvényes útlevéllel vagy személyigazolvánnyal lehet. A postautalványra kérjük olvashatóan ráírni a nevet, lakcímet, a Közlemény rovatba pedig az útiokmány számát, a jelentkező telefonszámát, és – ha van – e-mail címét. Nagy segítséget jelent, ha előre jelzik azt is, hogy kivel szeretnének egy autóbuszon utazni. Egy csekken több jelentkező előlegét is fel lehet adni a postaköltségek csökkentések érdekében. Ebben az esetben célszerű levélben közölni a fenti adatokat. A szállás- és buszfoglalás miatt kérjük a határidő pontos betartását! Aki igényli, annak számára csoportos utasbiztosítást tudunk kötni, melynek várható költsége 2000-2500 Ft/fő. A jelentkezők számától függ, hogy mekkora kedvezményt kapunk. Kérjük egyértelműen jelezni, hogy kívánják-e igénybe venni a biztosítást vagy sem. A biztosítás megkötéséhez szükség van a születési adatok megadására is.
*    A Boldogasszony Anyánk Béke Királynője hírlevél kapható az Új Ember könyvesboltban, a Ferenciek terén. A hírlevélre előfizetni a Kemenes Gábor, 1393 Budapest, Pf. 317. címen, „piros” postai csekken lehet. A hírlevél ára továbbra is 30 Ft + 100 Ft postaköltség, példányonként, vagyis egy évre, egy példány esetén 1560 Ft. Hálásan köszönünk minden adományt, amellyel lehetővé válik, hogy az idős, nélkülöző olvasóinknak, és a határon túl élő testvéreinknek is el tudjuk küldeni hírlevelünket.