Elmélkedés a Szűzanya 2016. június 25-i üzenetéről

Üzenet, 2016. június 25.

„Drága gyermekek! Velem együtt adjatok hálát Istennek azért az ajándékért, hogy veletek vagyok. Imádkozzatok gyermekeim, és éljétek Isten parancsai szerint, hogy jó legyen nektek a földön. Ma, ezen a kegyelmi napon, édesanyai béke-áldásomat és szeretetemet szeretném adni nektek. Közbenjárok értetek Fiamnál és arra hívlak benneteket, hogy tartsatok ki az imában, hogy veletek együtt valósíthassam meg terveimet. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

            Szűz Mária múlt havi, májusi üzenetében arról beszél, hogy köztünk való jelenléte Isten ajándéka. Akinek nyitott szeme és szíve van, a jelenéseket és Szűz Mária köztünk való jelenlétét Isten ajándékaként ismeri fel, amely nekünk, embereknek adatik, akik úton vagyunk a cél felé, ahol Isten vár ránk. Nyitott szemmel fogadni ezt az ajándékot azt jelenti, hálás szívvel élni, olyannal, amely felismeri azt, hogy mindent Istentől kaptunk.

            Mária minden üzenetének végén azzal a vággyal fejezi ki irántunk való háláját, hogy hallgassuk megmentő szavait, amelyek által új lehetőséghez szeretne elvezetni bennünket. Mária hálás szívvel dicsőíti Istent mindazért, amit tett népéért és életéért. Mária nagy és gyönyörűséges, de nem azért, amit tett, hanem a „nagy dolgokért” amelyeket Isten művelt vele.

            Szűz Mária hozzánk hasonlóan élt. Miután kimondta „igenjét” Istennek, olyan úton jár, amelyen majd Krisztus és övéi fognak járni. Ez a szenvedés és a kereszt útja. Isten meghívását a házasság körüli nehézség, később pedig az aprószentek, az ártatlan gyermekek meggyilkolása, az Egyiptomba való menekülés és az onnan való visszatérés fájdalma követi. És az állandó üldöztetés és szegénység. De minden baj ellenére, a földi pusztaság útján Mária éneke hangzik fel: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben!” (Lk 1,46). Azt kérdezhetjük hogyan és miért tud valaki így beszélni, ha útja tele van fájdalommal és szenvedéssel?! Nyilván azért, mert szívének rejtekében látta Istent, aki a világ minden kincsénél nagyobb. Ennek a kincsnek birtokában örvendezve énekelheti: Magasztalja lelkem az Urat. Minden kereszt ellenére hálát ad Istennek, mert látja, hogy mindent Tőle kapott.

            Mi jól tudjuk, mennyire fáj mások hálátlansága. Nehéz felismerni szívünk hálátlanságát. A hálátlanság a szív zártsága és vaksága. Mindenünket Istentől kaptunk. Életünk minden pillanata a felülről való ajándék. Nem tudtuk előre megrendelni szüleinket, a természetet, amelyben élünk és a testünket sem. Mindent kaptunk. Megköszöntük-e valaha is Istennek ajándékait és azt, hogy életre hívott bennünket?

            A hálás ember látja, hogy élete Istentől függ. A hálás ember meg van győződve arról, hogy sokkal inkább abból él, amit befogad, mint abból, amit tesz. Az ember annyira él, amennyire hálás. A hálátlan ember vak. A hálátlan embernek nincs szüksége senkire sem, ha mégis, akkor csak azért, hogy kihasználja. A hálátlan ember rabló és gyilkos. Önző módon abból él, ami nem az övé. Mindent Istentől és az emberektől kapott, mégis úgy viselkedik, mintha minden az övé lenne.

            A hálás ember reális és alázatos. Úgy látja a dolgokat és a világot, ahogyan van. A hálás ember szüntelenül tanul, mindenre figyel és mindent észrevesz. Szüntelenül növekszik, mert kész kapni és befogadni. A hálás emberek nagy és bátor szívűek. Együtt tudnak élni másokkal. Ki tudnak engesztelődni és meg tudnak érteni másokat. Készek hidakat építeni az emberek közé és világosságot gyújtani a szívekben. Alkalmasak arra, hogy megállítsák az emberek közötti háborúkat és emberségessé teszik az életet.

            Szűz Máriának hálás szíve volt. Csak a hálás emberek válnak dicsőségessé. A hálátlanok megmaradnak a sötétségben és a szégyenben. A hálásak tudnak adni, mert nekik mindig van mit.

            A hálás szívű emberek felismerik Szűz Mária jelenlétét, jelenéseit és üzeneteit. Ez Isten az egyháznak, a világnak és minden alázatos és hálás szívnek nyújtott ajándéka.

Imádság

Szűz Mária, Te, aki a kicsinyek, az egyszerűek és a szegények nyomában Isten akaratát teljesítve jártál, tudtál meghallgatni és szívedben elgondolkodni minden eseményről és minden szóról. Taníts minket az alázatosság útjára, hogy hálás szívűek legyünk, olyan szívünk legyen, amely felismeri, hogy mindaz, ami vagyunk, és amink van Istentől kaptuk. Nem Istennek, hanem nekünk van szükségünk a hálaadásra. Könyörögd ki számunkra a hálás szív ajándékát, hogy meggyógyuljunk vakságunkból és önző voltunkból.  Ámen.

M. M

fordította: Sarnyai Andrea