Betlehemi jászol állítás eredete

Az ifjú Szent Ferenc elhivatottságot érzett ahhoz, hogy életét Jézus tanításainak szentelje. 

Jézus születésének dicsőítése fontos volt számára, ezért halála előtt 3 évvel, 1223-ban engedélyt kért a pápától, hogy Jézus születésének egy ünnepélyes emléket állíthasson. 

Az első ilyen emléket Itáliában Greccio városában, Máté és Lukács evangéliumában olvasottak alapján hozta létre. Egy jászolt állított fel, amelybe egy fából kifaragott kisded Jézust fektetett, mellé pedig ökröt és szamarat állított (a jászol eredeti funkciója szerint nagyobb állatok etetésére szolgáló alkalmatosság). A jászolhoz meghívta szerzetestársait, barátait és a helyi lakosokat, hogy ünnepélyes misével és énekekkel megemlékezzenek Jézus születéséről. Mindenkit nagy örömmel töltött el az ünnepség. Ezen az eseményen Szent Ferenc egyik barátja, Greccói János lovag is részt vett, akinek a szertartás közben az a látomása támadt, hogy egy igazi, élő gyermek alszik a jászolban. Azt is érzékelte, hogy amikor Szent Ferenc a karjába vette a kisdedet, akkor Jézus egy pillanatra felébredt. 

A környékbeliek eleinte idegenkedtek az eseménytől, mégis adtak a jászol felépítéséhez szénát, és később, amikor Szent Ferenc visszaadta nekik, gyógyító hatásúnak tapasztalták azt. 

Innen eredeztethető a Betlehemi jászol állítása, amely mára közel 800 éves hagyománnyá vált. 

Máté és Lukács evangéliuma szerint a Kisded Jézus születésekor Betlehemben a jászolnál meglátogatták őt pásztorok és a három bölcs is. Ez a három bölcs napkeletről indult útnak és csillag vezette őket Jézus születésének helyszínéhez. Ajándékot is vittek magukkal; aranyat, tömjént és mirhát. Ebből alakult ki az a szokás, hogy Jézus születésének ünnepén megajándékozzuk egymást.