A kereszt a győzelem és a remény jele

A Szűzanya 2018. március 25-i üzenete

"Drága gyermekek! Arra hívlak benneteket, hogy ebben a kegyelmi időben legyetek velem az imában, amikor a sötétség harcol a világosság ellen. Imádkozzatok gyermekeim, gyónjatok meg és kezdjetek új életet a kegyelemben. Döntsetek Isten mellett és Ő a szentség felé fog vezetni benneteket és a kereszt a győzelem és a remény jelévé lesz számotokra. Legyetek büszkék arra, hogy meg vagytok keresztelve és a szívetekben legyetek hálásak azért, hogy része vagytok Isten tervének. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."

          A Szűzanya nem mond le arról, hogy hívja gyermekeit, különösen ebben a kegyelmi időben, amikor intenzívebben éljük át hitünk titkait: Jézus szenvedését, halálát és feltámadását. Ebben a világban élve, elmerülve evilág lelkületébe, a test és a lélek, a sötétség és a világosság harcának világában. Ebben a harcban azonban nem vagyunk egyedül, mert Édesanyánk, Mária a vele való imaközösségre hív bennünket. Ez az egyetlen út Istenhez és afelett való győzeleméhez, ami veszélyezteti az embert.

          Krisztus keresztje – a győzelem és a remény jele előttünk áll. A Szűzanya az elmúlt évek során, sokszor beszélt üzeneteiben a keresztről: „Különösen imádkozzatok a kereszt előtt, amelyből nagy kegyelmek áradnak… Ma különleges módon hívlak benneteket, hogy vegyétek kezetekbe a keresztet és elmélkedjetek Jézus sebeiről. Kérjétek Jézust, hogy gyógyítsa be sebeiteket, amelyeket, drága gyermekeim, életetek folyamán kaptatok bűneitek vagy szüleitek bűnei miatt. Drága gyermekeim, csakis így fogjátok megérteni, hogy a világnak szüksége van arra, hogy a Teremtő Istenbe vetett hite meggyógyuljon… Gyermekeim, csakis az ajándékozás által érthetitek meg Jézus mindnyájunkért való keresztáldozatának ajándékát.”

          Jézus keresztje nem külső jel, szertartási jelkép vagy díszítő elem a nyaklácon. Jézus keresztje véres valóság és halálos áldozat, az isteni önajándékozás és szeretetet cselekedete minden ember megmentéséért, a te és az én üdvösségemért.

          Jézus mondja: „Aki nem vesz fel keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám.” Az ember gyakran önmaga keresztje. És pontosan azért, mert gyakran önmagunk keresztje vagyunk, fedezzük fel azt, hogy Isten nem-tökéletesnek teremtett bennünket, de nem azért, hogy megnehezítse az életünket, hanem azért, hogy lehetővé tegye számunkra az ő benső életében való részvételünket. Amikor kikerültünk Isten a kezéből nem voltunk teljesen készek. Lehetőséget adott azonban számunkra, hogy dolgozzunk a saját szívünkön és életünkön, hogy ne legyünk önmagunk keresztje, és másokat se terheljük keresztjeinkkel.

          Isten Jézusban emberré lett, hogy megmutassa, hogyan élt Isten emberi életet, és hogyan élhet az ember isteni életet. Isten elküldte Fiát a földre a te és az én üdvösségemért. Ezt mondja ki mély hittapasztalatából merítve Szent Pál: „Szeretett engem és önmagát adta értem.” Értem és érted elvezették, mint a leölésre szánt bárányt… elnémult, mint a bárány nyírója előtt. Jézus lett ez a bárány, ily módon is beteljesítette az írást, minden ellenállás nélkül engedte magát keresztre szegezni. Az ő keresztáldozata tartja fenn az egész világmindenséget, múltat, jövőt és az emberiség történelmét, minden életet. Jézus keresztre feszített szeretete meghatározza sorsunkat, életünket most és az örökkévalóságban.

          Mi nem a szenvedést, nem a keresztet, nem halált, hanem a megdicsőült és felmagasztalt keresztet ünnepeljük. A feltámadt Krisztust ünnepeljük, aki győzött az ördög, a halál, a rossz és minden felett, ami veszélyezteti a te és az én életemet.

          Az apostolokkal együtt kell kérnünk Jézust: Mester, taníts meg minket imádkozni, taníts meg bennünket élni. Mester, taníts minket veszíteni, meghalni, hogy veled élhessünk, nemcsak halálunk után, hanem már ma, mindennapjainkban a te életed törvényeid és nem a világ törvényei szerint, amely csábító, vonzó, de ürességet és halált eredményez.

          Tudjuk, hogy melyek a világ törvényei: birtokolni, még többel rendelkezni, megszerezni a javakat a magunk számára, majd a fuldokolni a nagy mennyiségű megszerzett javakban. Az élet törvénye másmilyen: ajándékozni, de nemcsak dolgokat, hanem önmagunkat, saját életünket. Ha az embernek nincs semmije és senkije, akiért az életét adhatná, akkor az, az élet értéktelen. Jézus így tanított bennünket: „Ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal, egyedül marad, de elhal sok termést hoz.” Ez a törvény nemcsak a testi halálra vonatkozik, hanem a mindennapi életre, a mindennapi emberi kapcsolatokra. Sok mindennapi meghalásra van szükség a végső halál előtt ahhoz, hogy élhessünk. Azt is mondhatnánk, hogy a születésünk volt az első „halálunk”, amelyet megéltünk. Amikor el kellett hagynunk édesanyánk biztonságos méhét és szembesülnünk kellett e földi élet kemény valóságával. Erről tanít bennünket a Biblia is, amikor Ábrahám meghívást kapott arra, hogy hagyja el atyja házának biztonságát és induljon el az ismeretlen felé, ahová Isten hívja. Így az izraeli népnek át kell mennie a pusztán és az elkerülhetetlen kísértéseken. Így te és én, ha nem vagyunk készek kockáztatni és elindulni Istennel az ismeretlenbe, akkor nem tudunk kibontakozni, sem növekedni, csak elkorhadni. „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de, aki elveszíti énérettem – tanít bennünket a Mester – az megnyeri az élet teljességét.”

          Ennek a törvénynek a lelkiségére tanít bennünket a Szűzanya, és az isteni élet teljességének útjaira vezet bennünket. Mária attól lett oly naggyá, és nagysága azért kápráztatja el a világot, mert mindent odaadott. Ahogyan Ábrahám kész volt Istennek feláldozni egyszülött fiát, úgy Mária is feláldozta egyszülött Fiát. Aki mindent odaad, az mindent megkap.

Imádság

          Szűz Mária, bűnösök menedéke, szomorúak vigasztalója, Te, aki rendkívüli módon szenvedtél és átélted Fiad szenvedését és fájdalmát, amely által megváltattunk, légy velünk, különösen azokban a pillanatokban, amikor elcsüggedünk, amikor azt gondoljuk, hogy nincs kiút az élet nehézségeiből. Te, aki a Kálvárián Fiad keresztje alatt megőrizted hitedet és a remény anyja maradtál, könyörögd ki a hitet és a reményt számunkra életünk szenvedéseinek és kísértéseinek idején. Édesanyánk különösen is felajánljuk neked azokat, akik nehéz kísértéseket élnek át és nehéz keresztet hordoznak, légy közel hozzájuk, ahogyan közel voltál Fiadhoz is keresztútján. Te, aki továbbra is kíséred gyermekeidet egészen a világ végéig, ne hagyj el bennünket e siralomvölgyben, hanem imádkozd ki számunkra az állhatatosság kegyelmét, hogy Jézus a bűn, az ördög és a halál fellett aratott győzelmének tanúivá váljuk. Ámen.

M.M
fordította: Sarnyai Andrea